Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

Bánffy Eszter: A BALATON DÉLI PARTVIDÉKE ÉS A DÉL-DUNÁNTÚL AZ ÚJKŐKORBAN • KR. E. 6. ÉVEZRED KÖZEPE (5500)–5. ÉVEZRED KÖZEPE (4500/4400)

A BAIATON DÉLI PARTVIDÉKE ÉS A DÉLDUNÁNTÚI, AZ ÚJKŐKORBAN KR. E. 6. ÉVEZRED KÖZEPE (5500)-5. ÉVEZRED KÖZEPE (4500/4400) BÁNFFY ESZTER A

Balaton déli partvidékét - az utolsó jégkorszakot követően - a hol szárazabb és hűvösebb, hol nedvesebb és melegedő klímaingadozások jelentős mértékben alakították. Bizonyos időszakokban több kisebb tóra bomlott a Balaton medre, más korszakokban pedig az észak-déli irányú folyó- és patakvölgyek nyílt víztükörré váltak úgy, hogy délen egészen a Kapós folyó völgyéig, sőt, még a Dráváig is elért a Balaton vize. Kr. e. 5600-5500 előtt, a letelepedett, élelemtermelő csoportok korát közvetlenül megelőzően, az ún. mezolitikum (középső kőkor) idején például éppen szárazabbá vált az éghajlat, a vízállás a mainál is alacsonyabb volt. A part mentén halászó, gyűjtögető, mozgékony életmódú kisebb csoportok szálláshelyeinek többsége ennek köszönhetően feltehetően víz alatt fekszik, csekély nyomaikat talán már sohasem találjuk meg. Ennek ellenére a Balatontól délre (pl. a Kapós folyó völgyében) több helyütt is elszórt kőeszközeik és néhány egyéb, természettudományos módszerekkel megfogható nyom alapján szinte biztosak lehetünk abban, hogy lakták a partvidéket, mocsarakat és dombokat. Az is igen valószínű, hogy a dél felől, a Közép-Balkánról a Balaton környékére érkező földműves és állattartó, házépítő embereket szívesen fogadták a helyi lakosok, akik bakonyi vörös pattintott eszköznek való kő nyersanyagukért cserébe valószínűleg az újkőkori vívmányok ismeretét kapták. Az új, idegen, balkáni eredetű népesség - amelyet szerbiai lelőhelyéről Starcevo-kultúrának nevezünk - hamarosan alkalmazkodott a számukra korábban szokatlan, kissé zord, hűvösebb nyarakat és csapadékos, havas teleket hozó éghajlathoz. Települései elsősorban Dombóvár és Kaposvár környékén kerültek napvilágra, de - talán a helyben élő vadászokkal való keveredés miatt - megtelepültek a Kis-Balaton egy valódi mocsárszigetén, Vörsön is. Ha azt feltételezzük ugyanis, hogy a balkáni eredetű földműves népesség kapcsolatba került és keveredett a helyben élő késő mezolit népcsoportokkal, akkor nem elképzelhetetlen, hogy a Vörs-Máriaasszony-szigeten megtelepültek között nagyobb arányú volt a mezolitikus életmódú, halakat és víziszárnyasokat