Honti Szilvia: Gördülő idő, 2007

Bánffy Eszter: A BALATON DÉLI PARTVIDÉKE ÉS A DÉL-DUNÁNTÚL AZ ÚJKŐKORBAN • KR. E. 6. ÉVEZRED KÖZEPE (5500)–5. ÉVEZRED KÖZEPE (4500/4400)

16 BÁNFFY ESZTER 2. kép fogyasztó, helyi eredetű emberek száma. Eddig nem került eló házak nyoma, A balatonszárszói de minden arra utal, hogy már felmenő falú, cölöpvázas, sárral tapasztott, újkőkori település nyeregtetős épületekben laktak. Kis településeiken változatos gabonafajtákat részlete légi felvételen termesztettek, de ételeik közé tartozott a lencse, a borsó és az ehető fehér libatop is. Déli hazájukból háziasított juhot és kecskét hoztak magukkal, emellett hamarosan befogták és domesztikálták a szarvasmarha vad ősét, az őstulkot is. Edényművességükre jellemző, hogy igen szép, vékony falú, vörösre fényezett díszkerámiát is elő tudtak állítani. Legtöbbször mégis kezdetlegesebb, alacsony hőfokon kiégetett, pelyvás anyagú edényeket használtak, melyek felületét ujjal húzkodták végig, talán díszítésként; de az is lehet, hogy a felület durvítása volt a cél: ez hűvösen tartotta az edény tartalmát és ráadásul nem csúszott ki a kézből. Elsősorban a folyóvölgyek finom szemcséjű, iszapos, homokos, löszös üledéktalajait kedvelték, a Kapós folyó völgyében azonban mintha nyugat felé kanyarodtak volna: a legutóbbi időkig a vörsi településnek nem akadt párja a Balaton déli partján. Mivel a tó északi partján több helyütt is megjelent jellegzetes kerámiájuk, valószínűleg a Balatont átszelve vízi úton is közlekedtek. Ha a mai vízállásból indulunk ki, azt tapasztaljuk, hogy a már bizonyosan letelepedett életmódú, növénytermesztésből, háziállatok tartásából élő népesség a parttól kissé messzebb, az észak-déli dombhátak oldalába húzódott. A Balaton déli partjáról azonban köztudomású, hogy még ma is mocsaras völgyek húzódnak a kissé kiemelkedő észak-déli hátak között, nem egy helyen a tóba folyó mesterséges csatorna tereli össze a talajvizet. Marcali, Lengyeltóti, Somogyvár környékén, Kaposvártól és Dombóvártól északra még ma is látszik a térképen az észak-déli fekvésű, hosszúkás kis tavak, mocsaras medencék (helyi elnevezéssel: kupák) sora. Valaha a Rinya és a többi észak-déli folyó összekötötte a Balaton és a Dráva vizeit, de még a középkorban is a Balaton, vagyis a fonyódi Várhegy keleti oldaláról induló Nagy-árok