Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

Itt láthatók Firenzében az igazi vallásos ihlet szülte festmények is a San Marco kolostorban Fra Angelico-tól és Fiesoleban, ahová szintén lerándultunk. Amíg Rómában a művészet mellett a római birodalom hatalmának és a pápaság fejlődésének dokumentumai tanulmányozhatók, Firenzében minden a művészet. Ez örök érdeme a Medici családnak. A legnemesebb architectura bámulatba ejti az embert, mint a Pallazzo Strozzi, Pitti, Uffizi, Bargello, Signoria, az egész világ építkezésére nagy befolyással voltak. A vidéke is bájos Firenzének és érthető, hogy sok külföldi villát építtetett itt, hogy az év egy részét e páratlan művészi miliőben tölthesse Beato Angelico, Boticelli, Masaccio képei, Donatello, Ghiberti, Benvenuto Cellini, Michelangelo, Lucca della Robbia-k között élni, széppé teszi az éltet. Egy Lucca della Robbia másolatot magunkkal hoztunk és somogytúri műtermem falába illesztettem. Következő állomásunk Velence volt, a kis városok elmaradtak, mert úgy gondoltuk, hogy ezeknek egy külön olaszországi utazást fogunk szentelni. Paris azonban fogva tartott bennünket, ott olyan felségesnek éreztük az életet, hogy onnan sehova sem vágytunk el. Úgy terveztük, ha visszatérünk Magyarországba, innen teszünk egy újabb utazást Olaszországba. Amikor afrikai utunkból Olaszországon át hazatértünk 1913-ban ismét csak a városokat érintettük és most már nagy bánatunkra aligha fogjuk azokat megtekinthetni. Velencében meglepett bennünket, habár előre tudtuk, hogy kocsi helyett gondola szállít bennünket a szállodánkba. A város halk, nincs kocsizörgés és az egész város csupa festői motívum. Nem csodálom, hogy Ziem egész életén át, pedig közel 100 éves volt, innen merítette piktúrája motívumait. Meglehetősen kifáradtunk, végig Olaszországon, a művészet remekeinek szemléletében. Itt először figyeltük a város külső képét, sok időt töltöttünk a Szent Márk téren, a galambok és a sok külföldi nászutas közt, de be-benéztünk a Szent Márk templomba és a Doge palotába is, gyönyörködve Veronese és Tintoretto falképeiben, amelyek oly ékesen és színesen hirdetik Velence egykori nagyságát és gazdagságát. Magyar ismerősökre is találtunk, itt voltak éppen Malonyay Dezsőék, akikkel már Parisban összebarátkoztam. És itt találtuk Bálint Zoltánt is, a kiváló építészt. Meglehetősen fáradtan utaztunk hazafelé, két hónapi távollét után, Kaposvárra szüleimhez, ahová elénk jöttek feleségem szülei is. Velük együtt utaztunk tovább Budapestre. Majd atyám vargái gazdaságába mentünk, ahol sógornőm arcképét festettem meg. Festettem ott egy népéleti képet a kápolnából kiáramló színes viseletű asszonyokról és lányokról, melyet azonban sohasem fejeztem be. 81