Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

Ezen királylátogatással kapcsolatban meg kell még valamiről emlékeznem, ami nagy elégtételemül szolgált. A királynak történt bemutatásom után hátrább vonulva odajött hozzám Berzeviczy Albert és és bemutatkozott. Ez, a nagy szerepet játszó férfiútól nagy megbecsülést jelentett, de jellemezte meglepő tárgyilagosságát is. Ugyanis talán egy fél évvel ezelőtt cikket írtam a Műcsarnok című képzőművészeti szaklapban, az országgyűlésen ugyanis a közoktatásügyi tárca pénzügyi tárgyalása alkalmával Berzeviczy, mint előadó nagyon kikelt az ún. szecessziós piktúra ellen. És kifejtettem, hogy az országgyűlés nem illetékes fórum, hogy tudományos vagy művészeti irányok felett bírálatot mondjon. A budget tárgyalásnak csak az lehet a feladata, hogy a megfelelő eszközöket biztosítsa a tudósok és művészek munkájához, mert csak így szolgálhatják a kultúrát. Szakértők feladata megállapítani, hogy tudományos kutatások vagy új művészeti irányok helyes úton haladnak-e, Berzeviczy úgy látszik tehát belátta, hogy igazam van. Egyébként ezen cikkemet egész terjedelmében közlöm, annál is inkább, mivel közérdekű írásom a háborús időkben elveszett. „REFLEKSZIÓK BERZEVICZY ALBERTNEK A KÉPZŐMŰVÉSZETI BUDGET TÁRGYALÁSA ALKALMÁVAL TARTOTT BESZÉDÉRE. Ismételve történik, hogy a magyar parlament állást foglal modern képzőművészeti irányok ellen. Legyen szabad erre nézve néhány objektív megjegyzést tennem, mert arról a helyről elhangzó nyilatkozatok gyorsan átmennek a mi, művészeti dolgokban járatlan közönségünk gondolkodásába és így megnehezítik, igazságtalanul egyenlőtlenné teszik a régi és új művészeti irányok nagyon is szükséges mérkőzését, a harc pedig főeleme a haladásnak. Nézetem szerint ilyen beavatkozást gyakorolni csak akkor érezheti magát hivatva valamely nemzet parlamentje, ha a közerkölcsiségre való káros befolyást lát, amiről ez esetben nincs és nem is lehet szó, mert hogy hol keresi motívumait a művész és milyen irányú a felfogása, azt egy sokkal magasabb fórum, a kor eszmevilága állapítja meg, hogy pedig művészet-technikai dolgok, pl. színeink skálája vagy túlságos impresszionisztikus modorunk stb. fölött ítélkezzék, ez éppen olyan volna, mintha orvostani vagy egyéb tudományos kérdések fölött akarna dönteni a parlament. Nem is gyakorolta ezt a befolyást sehol, és ott van pl. a francia, amely egyenlő mértékben támogatja a Société de Artistes Francais és a Société de Beaux-Arts-t, az akadémikusok és a modern művészek két nagy társulatát. Minket azonban a mérsékelt támogatásért kezdenek agyongyámolítani, kormány és parlament. Berzeviczy Albert országgyűlési képviselő úr ugyan elismeri, hogy a modern művészeti irányok is termelnek becses és értékes műveket, de erősen 74