Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

elítéli a túlhajtásokat, amit pedig sohasem kerülhetünk ki akkor, ha valami újat akarunk alkotni, éppen úgy, mint az emberi produkció bármely más terén és éppen ezen túlhajtások az összehasonlítás által élesítik az ítéletet és segítik megkeresni a helyes utat. Az impresszionizmus vakmerősége nélkül sohasem jutott volna a tájképfestészet pl. arra a még el nem ért magaslatra, amelyen áll. De a mi tárlatainkon vajmi csekély mértékben jelentkeznek a szélsőségekben csapongó művek, mert ezeket részben visszaszorítja már a jury, de művészek maguk is, bármennyit jártak légyen is külföldön és ismerjék a legújabb eszmeáramlatokat, itthon letelepedve, mérséklik magukat, hogy valamivel közelebb jussanak a közönség lelkéhez. Ilyen nyilatkozatok nálunk csak gyengítik a művészek komoly munkássága iránt a közönség bizalmát és maholnap úgy lesz feltűntetve a fiatal művészgeneráció, mint egy minden analízisre képtelen, csak a külföldet majmoló zabolátlan csoport, holott éppenséggel nem szolgált rá, amikor nem törődve a közönynyel, még mártíromság árán is küzd művészi ideáljaiért. Mert nem tételezhetném fel egy olyan magas művészi intelligenciától áthatott elméről, amilyen sajnos, csak igen kevés van a magyar államférfiak között, hogy kétségbe vonná a fiatal emberek őszinte, tiszta meggyőződését. Lehet részben, hogy a nyugati nagy nemzetek művészi szférájában nevelkedve egy lépéssel meghaladták a mi közönségünk eszmekörét és művészi fejlettségét, s innen azután a kölcsönös megértés hiánya, ami nélkül tényleg nem virágozhatik igazán művészet, de én úgy vélem, hogy közönségünk részvételenségének oka egy egész más körülményben - egyedül nyomorúságos közgazdasági viszonyainkban - keresendő. Itt várnak a nagy feladatok a nemzet hatalmi faktoraira, és amíg nem sikerül a köz jólétet emelni, addig ne is számítsunk kulturális institúcióink fölvirágzására. Végre is egy 17-18 millió lakossal bíró ország foglalkoztathatna 300 számba vehető művészt, ha csak közepes is a jólét és az ipar némileg fejlődöttebb. Ennek híján természetesen a kormányra hárul a támogatás feladata, ha csak nem akarja, hogy a művészetnek szépen megerősödött csemetéje elsorvadjon, és ha előrelátóan a nemzet jövőjére gondol. Az a felhozott érv, hogy íme a régebbi iskolából kikerült munkákat, mint Lietzenmayer művészi hagyatékát valósággal elkapkodta a közönség, nem bizonyít egyebet, minthogy a megállapított olcsó árak arányban voltak vagyoni viszonyainkkal. A romanticizmus a múlté, a Lietzenmayer koráé, azt nem lehet ráerőszakolni a mai művésznemzedékre, már csak azért sem, mert azon feladatán kívül, hogy a hazai igényeket kielégíti, van még egy s más, igen fontos feladata, hogy a külföldön képviseli kultúránkat, részt vesz a nagy nemzetközi versenyeken és nem mehet oda túlhaladott irányokkal, hanem kell, hogy a kor magaslatán álljon. A művész össze van nőve korával, nem alakítja, nem ad neki új eszméket, ez a tudomány feladata, legfeljebb kölcsönhatást gyakorol, de finom érzékkel, mely mindenütt megtalálja a dolgok lényegét, a kor szellemi absztraktunkat adja át a jövendő nemzedéknek. A praeraffaelisták ájtatos piktú75