Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

Károly fivérem szép szál fiú volt, aki sikerrel végezte a hallei egyetem mezőgazdasági fakultását és már kitűnő gazda hírnévnek örvendett. Elevenebb, temperamentumosabb volt mint én, és bíztam benne, hogy Ellát meg fogja hódítani. Kisebb német városban végezvén tanulmányait, azután falun élve tán nem volt annyi társadalmi rutinja még, mint nekem, aki már éveket töltöttem Parisban. Ellát hamarosan észrevettük, jobban érdekelte a piktor. A fiatal lány élénksége, szellemessége engem is meglepett, de azért még paszszív maradtam. Legjobban zongorajátéka hatott rám, amiben sok mélység, egyéniség nyilatkozott meg. Tillerék, látszott, nagyon jól érezték magukat három napi kaposvári tartózkodásuk alatt és Ella azzal búcsúzott tőlem, hogy vár Budapestre, ahol már tudta, műtermet szándékozom bérelni. A kaposvári társaságban persze, amelyben akkor résztvettem, élénken, már nagyon rebesgették, hogy valami készül, mert nagyon feltűnt a bálon a pesti lány. Budapesten a Royal szállodában vettek ki szobát, amely akkor egészen új volt, a legmodernebb szállodája Budapestnek, egy kitűnő svájci direktorral. Tilleréknél naponta szívesen látott vendég voltam ebédre vagy vacsorára. Ellával nagyon sokat voltunk együtt, mert nyolc évvel fiatalabb nővére még iskolába járt, bátyja pedig az üzletben volt elfoglalva. A Royal szállodától közel is volt a Hübner udvar a Köröndön, ahol akkor laktak. A barátkozás mindjobban melegedett és néhány hét múlva azon vettem észre magam, hogy szerelmes vagyok és hogy ez viszonzásra talál. A tavaszi hónapok igen kellemesen teltek, de dolgozni nemigen tudtam. Elláról próbáltam egy pastellt készíteni, de nem ment jól. Egy jó arcképet azért mégis festettem akkor Bródy Sándorról. A Royalban reggelizvén egy írókból álló asztaltársasággal összebarátkoztam, mely Bródy körül csoportosult, aki szintén a Royalban lakott. Odajártak még Huszár Vilmos, Salamon Ödön és még többen. Bródy feje érdekelt és egyik reggel proponáltam neki, hogy lefestem. Jött is mindjárt a szobámba, melynek világítása alkalmas volt a festésre. Egy ülés alatt megfestettem fejét, amit azon nedvesen rögtön el is vitt Küry Klárának, akivel akkor nagy barátságban volt. Évtizedek múlva láttam viszont e munkámat Küry Klára lakásának falán, mikor vele megismerkedtem. Bródy azzal viszonozta nekem ezen arcképet, hogy az akkor megjelenő Fehér Könyv című szemléjét tiszteletpéldányként küldte. Ez a szemle szenzációs közleményeket hozott az akkor szereplő közéleti egyéniségekről és aktuális eseményekről. Friss, szellemes írások voltak ezek. Bródyt biztattam, hogy menjen ki Parisba, annak az atmoszférája nagy hatással lenne rá. Úgy gondoltam, az ízlését nemesítené. Nem mert kimenni, mert nem tudott franciául. És Budapesten nagyúri életet élt akkor Bródy. Egy fiakker állandóan készen állt rendelkezésére a Royal előtt, mert gyalog nem járt. Ilyen jó módja volt akkor Budapesten egy írónak. A Budapesten megtelepedett festőkkel is felvettem az érintkezést. Stetka Gyula, a Benczúr iskola segédtanára, Bihary Sándor, Kernstock Károly, Balló Edével stb. gyakran ebédeltem velük a Vampeticsnél, a Városligetben. 70