Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

Volt egy társaság, mely esténként a Petanovichhoz járt az Andrássy úti vendéglőbe, ahol Karlovszkyval, Tolnay Ákossal, Zala Györggyel, Fadrusz Jánossal, Hegedűs Gyula színésszel stb. barátkoztam össze. Itt terveztük meg a Fészek Klubot, melynek alapító tagja voltam, bár ennek megalakulásakor én már újra Parisban voltam. E tavaszon volt elhunyt nagy mesterünk, Munkácsy Mihály temetése Budapesten, aki 1900. május 1-én hunyt el Endenichben, és akinek tetemét hazaszállították. Az új Műcsarnokban ravatalozták fel. Talán akkor ért tetőfokára a képzőművészek megbecsülése Budapesten, amire rá is szolgáltak, mert a 19. század végére Münchenben és Parison át egy olyan művészgeneráció fejlődött, amely felemelte a magyar kultúrát és dicsőségére vált az országnak külföldön is. Eleven művészi élet lüktetett Budapesten. Javában dolgoztak Lotz, Székely Bertalan, Benczúr, Feszty DeákEbner, Vágó, Roskovich, Bihary Sándor, Újvári Ignác, Balló Ede, Zala György, Fadrusz János, Stróbl Alajos és feltűnt már Csók, Ferenczy, Iványi, Fényes, Rippl-Rónai, Karlovszky, Kernstock, Edvi-Illés Aladár, Szlányi stb. Festők, Teles Ede, Kallós szobrászok. A halottas menet az Andrássy úton vonult az Oktogonig, onnan a nagy körút és Rákóczi úton át a Kerepesi úti temetőbe. Mi művészek gyalog követtük a halottas kocsit, sok akkor szereplő közéleti személyiséggel, köztük Andrássy Tivadar és Gyulával, akik legjobb barátaik voltak a művészeknek. Szomorú tény azonban, hogy 50 év alatt nem került rá sor, hogy Munkácsy emlékszobrát Budapesten felállítsák és legjelentősebb műveit külföldről hazahozzák. Mindennél jobban foglalkoztatott azonban most már a házasság terve, de rá kellett jönnöm arra is, hogy a családalapítás nem könnyű dolog egy kezdő festő számára. Egyszerű lett volna a megoldás, ha otthon maradok és apám egyik gazdaságában kifejtett tevékenységemmel megszerzem a létfenntartás eszközeit. De hát minden vágyam, hajlamom a festészet terén való érvényesülés volt. Tavasz végén hazautaztam, és szüleimmel közöltem a tervemet. Úgy gondoltam, hogy a két apa elő fogják segíteni gyermekeik összeházasítását. A nyarat Vargán töltöttem, Ellával leveleket váltottunk és iparkodtam a munkába újra belemerülni. Amikor pastell dobozomat felnyitottam, amelyet Budapesten Ellánál használtam utoljára, meglepetéssel láttam a fedélzet belső oldalán két kottasort. Én nem tudtam leolvasni és édesanyámat kértem meg erre, aid nagy zeneértő volt. О aztán szépen leénekelte nekem Aida legszebb áriáját, amit Ella kottázott oda nekem. Hát ez újra felkavart, nyugtalan lettem és szüleim egy kis tátrai utazást javasoltak. Nem járván még a magyar hegyvidéken, hálásan fogadtam szüleim ajánlatát. Jól is éreztem magam az új környezetben. Fél Budapest a Tátrában üdült. Többek között Basch Gyula festő kollegám, aid sokaknak bemutatott, így többek között a Guttmann családnak, ahol megismerkedtem Fedák Sárival, aldt mestere Rákossy Szídi szerepeltetett ott, ez volt talán debut-je (első fellépése) húszéves volt és mindenki nagy jövőt jósolt neki. De utamba került ott két fiatal lány is, egyik, aldt már Budapestről ismer71