Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

utaztunk fel Budapestre, hogy fogadjuk. Nagyon ünnepelték őket Budapes­ten, a riporterek számtalan fényképet készítettek róluk. Tőlünk Egyiptom­ba, Kairóba tartott Bonnier, a legközelebbi állomása azonban Bukarest volt. Sajnos ez a bátor aviatikus az első világháborúban Oroszországban lezu­hant és elpusztult. A múlt század végi tartózkodásom idejéről nem hagyhatom említés nél­kül a Fashoda ügyet, amikor Marchand kapitány ott kitűzte a francia lobo­gót és az angolok ez ellen tiltakoztak. Parisban akkor oly tüzes volt a han­gulat, hogy már-már a háború kitörésétől lehetett tartani. Régi versengés emlékei vegyültek ebbe az ügybe, mert a franciák akkor ősellenségüknek az angolokat tartották. Amikor első évemben Parisban voltam, meglepve ta­pasztaltam a Julian Akadémián, hogy a francia kollégáim sokkal barátságo­sabbak voltak a németekhez, mint az angolokhoz. Egy értelmesebb francia kollégámnak ki is fejeztem csodálkozásomat, hogy 20 évvel a 70-es háború után nem képzeltem ilyen barátságos magatartást a franciák részéről a né­metek irányában. Azt válaszolta: mi a németek közül csak a poroszt gyűlöl­jük, de sem a bajort, sem az osztrákot. A mi legnagyobb ellenségünk az an­gol, ezekkel sohasem fogunk tudni megbékélni. Annál nagyobb volt VII. Eduárd király érdeme, hogy megteremtette a francia-angol entente cordiale -t. Már trónörökös korábban sokat megfordult Parisban, minden mulató­helyét ismerte és nagyon közvetlen, kedves modorával népszerűvé lett. Ha Parisba érkezett első látogatásai rendesen Détaille, majd Bonnat festőknek szólt, jó barátságot tartott a Rotschildokkal és Hirsch báróval. Jól emlék­szem, hogy koronázása után első fejedelmi látogatása Franciaországnak szólt. Nem a nagy Gard du Nord állomáson fogadták, ahová a londoni vo­natok érkeznek, hanem egy kedves kis állomáson a Porte Dauphine-nél a boulogne-i erdő bejáratánál, mert ezt a kis állomást könnyebb volt artiszti­kusan díszíteni is, mert a gyönyörű Avenue du Bois-n át lehetett a díszfel­vonulás. Ott álltunk mi is a nézőközönség között borostyán Nándor Újság­író barátommal, amikor a következő kifakadást hallottuk: A királyt szíve­sen látjuk, de a nagy kíséret otthon maradhatott volna! Eduárd látogatását azután viszonozta az egyszerű, szimpatikus, szerény kis Loubet elnök, és nyélbe ütötték Delcassé külügyminiszter és Cambon nagykövettel az entente cordiale-t, aminek kiindulópontja talán Vilmos császár pöffeszkedő magatartása volt, amit Eduárd gyűlölt. Egy diplomata beszélte nekem Parisban, hogy kisebb körű udvari ebédek után is, amelyen résztvett, ta­pasztalta, hogy Vilmos császár rágyújtott szivarjára és a többiek nézték, hogy eregeti a füstöt, holott ha Eduárd-al ebédeltek, az előbb megkínálta tárcájából vendégeit és csak azután gyújtott rá ő maga. Kétségtelen, hogy a két nagyhatalom uralkodójának jellembeli különbsége szerepet játszott az első világháború kialakulásának és lefolyása körüli eseményekben. A Vitatkozó francia papok című képemnek a párisi Champs de Mars-i Szalonban történt bemutatója után, 1899 nyarán hazatértem, és szüleim vargái gazdaságában szorgalmasan festettem. Nagyon eredeti, tipikus kis 67

Next

/
Oldalképek
Tartalom