Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

falu volt ez a Varga. Néhány kilométer távolságra Sásd járási központtól keletre, egy hegyoldalban eldugottan feküdt. Apám Cseh Ervin volt fiumei kormányzó családjától vette át ezt a gazdaságot néhány év előtt. Egy igen szimpatikus kis kúria volt, dél felé nézett, észak felől nagyon védve, úgy hogy szépen beérett ott a füge és már kora tavasszal ki lehetett ülni a ház elé. Szép Ids park volt a kúria előtt, mély árnyékot nyújtó fákkal, amelyek közt egy kedves kis kápolna emelkedett, ahol évente csak egyszer-kétszer misézett a sásdi plébános. Nyugat felől emelkedett a több holdas szőlő, amely kitűnő bort termett. Szinte naponta kisétáltunk ezen át a hegytetőre, ahonnan leláttunk a sásdi völgybe, amelyen napnyugtakor robogott el előttünk a Dombóvár-pécsi vonat, az összeköttetést szimbolizálva a nagyvilággal. Ez a kis Varga nagyon megőrizte népies régi jellegét épületeivel, népe tatár fejével és viseletével. Éreztem, hogy ez a kis falu kincsesbányája lehet piktori munkálkodásomnak. Először a kápolnából kiáramló asszonynépről festettem tanulmányokat egy nagyobb képtervemhez. A tanulmányok érdekesek voltak, de a nagy képet nem festettem meg. Egyes tipikus alakokat festettem, akik közül a legérdekesebb volt az öreg Csertán Farkas, aki még befonva viselte kétoldalt a haját, úgynevezett csimbókokat viselt. Azután érdekes volt a két Balogh testvér, Ádám és János, akiket szőrmekucsmában festettem. Ezt a három alakot egy keretbe foglaltam triptichonszemen és Alakok a falumból címmel Budapesten, majd Parisban is kiállítottam. A Csertán Farkast párisi kollekciómból ellopták, Balogh Ádámot Petrovich Elek vásárolta meg a Szépművészeti Múzeum részére. Ekkor festettem meg a Hazatérő aratókat is, amely képemet Wlassics miniszter vásárolta meg és Pécs városának ajándékozta. Ezen képeim 1901-ben, a Téli tárlaton kerültek kiállításra a budapesti Műcsarnokban. A Vitatkozó francia papok és a Nimfa című képeket mind a sajtó, mind kollégáim kedvezően fogadták. A MŰVÉSZETI ÉLET BUDAPESTEN, A HÁZASSÁGKÖTÉS (1901) Kiállításom sikere arra az elhatározásra bírt, hogy Budapesten telepszem meg és műtermet keresek. Elhatározásomat egy más esemény is befolyásolta. Szerelmes lettem, komolyan. Az 1900. év farsangján lejött Budapestről az édesanyám elnöklete alatt rendezett jótékonysági bálra Tiller Sámuel János, 18 éves leányával, Ellával. Előző nyáron ugyanis anyám a budapesti Lukács fürdőben kúrát tartott reumatikus fájdalmai ellen és felvitte magával Emma nővéremet is. Egy napon megismerkedett Tillerrel, aki Kaposvárról származott és meghívta őket svábhegyi villájába. Édesanyámnak nagyon megtetszett Ella. Mikor hazaérkezett áradozva beszélt róla és közölte azt is, hogy meghívta őket a farsangi bálra. El is jöttek szállodában laktak, de nálunk étkeztek. Megkaptuk anyánktól az utasítást, hogy a vendégkisaszszonnyal foglalkozzunk, hogy jól érezze magát. Arra gondolt, hogy Károly 68