Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

szomszédságában. Malonyay Dezső irányított ide. Ö ott töltötte az előző nyarat Mednyánszky Pékár Gyula és Somssich József társaságában. És sokat voltak együtt Harrison amerikai festővel, aki ott festette brilliáns tengerképeit, melyek közül a luxembourgi modern galériában is látható volt egy kép, melyet nagyon szerettem. Malonyayékkal nagyon összebarátkoztam akkor. Mikor először beléptem lakásukba, azt hitték, hogy Justh Zsigmond barátjuk érkezett meg mert reá emlékeztettem őket, mondták, szőke szakállammal és megjelenésemmel. Ok egészen bele élték magukat a párisi életbe. Malonyayné kitűnően értett a konyhaművészethez. Egy jó diner után egy szép holdvilágos májusi estén, a rue Vaugirard-i lakásuk balkonján beszélték el szellemesen, sok humorral, hogy kerültek ők Kolozsvárról Párizsba. Malonyay középiskolai tanár volt és tanította a gazdag Hutfless bankárcsalád szép lányát, Blankát. Ez beleszeretett, de az a szerencsétlenség történt, eljegyzésük után a bankárcsalád könnyelmű pénztárosa a bankot bukásba vitte. Elmesélték, hogy hogyan fényképeztették a kolozsvári családi házat és hogyan árverezték el a szép lakásberendezést. Nem akartak tovább Kolozsváron maradni és De Gerando Antónia tanácsára Parisba költöztek, ahol a De Gerando család párisi lakásuk használatához juttatta őket. Egyébként a Budapesti Hírlap munkatársa és tudósítójaként küldte ki Malonyayt, aki abban az időben már mint író is feltűnt. Mindenképpen értett a pénzszerzéshez. Szerkesztett egy magyar-francia szótárt pesti könyvkiadó megbízásából és Polignac herceggel, akivel alighanem Justh Zsimgond hozta össze, fordította Petőfit franciára. Nagyon kellemes causeur (csevegő) volt, élvezetes volt a társasága. Szidták Hock Jánost, aki előző évben Parisban volt és nem paphoz méltó életet folytatott. Kiutazásának fő oka volt, hogy Szikszay Ferivel, Parisba kiküldött barátnőjét, J. Ilonát, egy magasrangú tisztviselő nagyműveltségű és szép lányát, akivel egy képviselői kampány alatt ismerkedett meg, viszontlássa. A nőt Hock szellemi kvalitásai szerelemre lobbantották, amit viszonozva, otthagyta családját és vele Pesten élt. Gyermek is származott ebből a viszonyból és ez, mikor közismert lett és Hock püspöki ambíciójának útját szegte, rávette Szikszay barátját, hogy vigye ki vele Parisba barátnőjét. Szikszay és Hock barátsága a híres Szikszay vendéglőben alapozódott meg, mert az országgyűlési képviselők törzsasztala volt ott és a vendéglős művész fiát dédelgették. Feri lekötelezettje is volt Hocknak, mert a fiatal művésznek a sajtóban nagy propagandát csinált és minden festményét eladta. Szikszay készséggel eleget tett Hock kérésének. Alig hogy Parisba visszatértem a Café de la Paixben találkoztam Szikszay Ferivel és J. Ilonával. Meglepett engem is a nő műveltsége és szépsége. Feri még szükségesnek tartotta megjegyezni: „bele ne szeress az Ilonába". De én már jól értesültem mindenről Budapesten és ez a veszély nem fenyegetett. Mielőtt Hock megérkezett volna azzal a tervvel, hogy a nyarat valahol a francia tengerparton fogják tölteni, Feri rá akart beszélni, hogy menjek én is velük. Valahogy ösztönszerűleg ellenkeztem és apropos jött, hogy Malonyay Beg-Meil-be irányított. Sikerült azonban Hockéknak 58