Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim, 2006

mestereknek mutattam be, akiket meglepett. A képnek erős lokális karaktere volt, mert abban az időben, dacára a Balaton közelségének, ahol annyi fővárosi nő is megfordult, és ahová a falusi asszonyok vitték házi termékeiket eladásra, nem tűnt el, mint ma már, a népviselet. Lucien Simont, aki annyit festette a breton népet sajátos népviseletében nagyon érdekelte ez, és azt a megjegyzést is tette, hogy a falujába ne engedjen be idegen festőt, kedves barátom. Hát ezt ugyan nem szívleltem meg, mert meghívtam mindig a kollégákat Somogytúrra. Aman Jean, aki éppen akkor jött műtermembe, amikor ebédelni mentem lakásomra, a házmesterné bíztatására mégis bement műtermembe és a kép hatása alatt, íróasztalomon írt szép gratuláló levelet. Különben is ügyes író volt. Nagyon élveztem Velasquezről írt szellemes, alapos művét, amely tipikus festő írás. Ezt a könyvet Bernáth Aurél kollégámnak ajándékoztam, aki ma a legjobb festőíró köztünk. Nagy képem megtekintésére, a Szalonba történt beküldés előtt, meghívtam széles baráti és ismerős körünket is, de megjelent nagykövetünk: Khevenhüller-Metsch is, a nagykövetség vezető tanácsosaival, Nemes és Hadik grófokkal. Jelen lévén a fogadásnál feleségem kisfiával, előre betanította, hogyan kell magát meghajtani a vendégek előtt. A nagykövet távozásakor azonban a kisfiú majdnem elfelejtette, majd észrevéve a távozót utána futott, megfogta a redingot-ját hátulról, nehogy az ő meghajlása nélkül távozzon. Eljött Munkácsyné is, aló már visszatért kolpachi birtokáról Párizsba és a rue Jeoffroy-ban bérelt lakást. A képem hatása alatt tette az ajánlatot, hogy béreljem ki Munkácsy nagy műtermét. Ha nagyravágyó lettem volna, talán megteszem, de gyűlöltem mindig a nagyképűsködést, nem tettem az ajánlatot magamévá. A Szalonban az első emeleti galéria főfala közepére került a kép és már nagy távolságról lehetett látni, kitűnő világításban. Az alakok életnagyságúak lévén, a szemlélő ott a francia képek között azt érezte, hogy egy más világba lépett, egy magyar parasztház udvarára. A katalógusban reprodukálták. Sok méltató cikk jelent meg róla, melyek elvesztek, csak a The Graphic ismert londoni illusztrált lap párisi levelezőjének a sorait találtam meg fiókomban: amelyet szó szerint közlök: „Monsieur nous serions trés heuteux de reproduire dans un prochain numero du The graphie votre magnifique tableau du Salon 1907, qui a pour titre Enterrement d'un enfant en Hongrie. Nous espérons, que vous voudriez nous autoriser á faire cette reproduciton." (Uram, nagyon boldogok lennénk, ha egy legközelebbi számunkban reprodukálhatnánk az 1907. évi Szalonban kiállított nagyszerű képét, amelynek címe Gyermektemetés Magyarországon. Reméljük hozzájárul, hogy a Graphic-ban reprodukálhassuk képét.) A The Graphic azon számát, amelyben azután reprodukáltatott a kép, nem régen átadtam a Somogy Megyei Múzeumnak megőrzés végett, tekintve, hogy utóbb magát a képet is odaajándékoztam a Rippl-Rónai Múzeumnak. 1908-ban a Műcsarnokban és 1924-ben a Nemzeti Szalonban rendezett kollektív kiállításomon is szerepelt. 121