Magyar Kálmán - Nováki Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig, 2005
perjeltől, Szenyéren még nem említenek várat. Borsa Iván és Horváth Richárd szerint „annak tehát 1455-1464 közt kellett felépülnie". 408 A vár az 1460-as években felépült. Szenyért Tapsonyi Lászlótól Mátyás király kobozta el hűtlensége miatt és Laki Thúz Jánosnak és Miklósnak adta. 409 Anthimus László ebbe nem nyugodott bele és pénzzavarában többször is eladta. így 1465 körül a Kanizsaiak is birtokolták. Thúz János idejében, 1471-ben Szegedi Pál itt a várnagy 1483-ig még Laki Thúz János a birtokosa, amikor már 1482. augusztus l-jén Anthimus László 6000 aranyért eladta azt Wesaki Perotusnak. 1482-1485-től Wesaki Perotus, az esztergomi érsekség birtokkormányzója a tulajdonos. 1483-ban Domokos deák a szenyéri várnagy, aki még Laki Thúz János embere. 1489-ben már Wesaki Perotus szenyéri várnagya szerepelt. 1491-ből ismerjük a szomszéd birtokos, Theryek (Térjék) Elek „bűnügyét", aki „az éjszaka csendjében felgyújtotta a várkastélynál lévő házakat, hogy a várkastélyt teljesen felégesse és megsemmisítse..." Wesaki Perotus 1497-ben ugyancsak 6000 aranyért továbbadta Bakócz Tamás egri püspöknek, aki már esztergomi érsekként (1498-1501) az uradalmat végrendeletileg az esztergomi káptalanra hagyta. Az érsek halála után 1521-től az esztergomi Boldogságos Szűz kápolna, illetőleg az esztergomi káptalan tulajdonába került. 1530-ban a délvidékről elmenekült nemesek közül Osztrosics Miklós, Zay Ferenc és Csórón András foglalták el a kastélyt. 1531-ben András knini püspök a várkastély negyedét átadta Osztrosics Miklósnak. Osztrosics és Zay - „lakás hiányában" - még 1535-ben is jogtalanul birtokolja és lakja a várkastélyt. 1542-ben az esztergomi káptalan váraként romos állapotban és kifosztva szerepelt. Várday Tamás mester és két alvárnagy 10 gyalogossal kapott megbízást a vár védelmére. Solymosi László közölte, hogy 1544. január 21-én Várday Tamás királyi személynök, somogyi földesúr Szenyér várában ura, I. Ferdinánd király nevében oklevelet bocsátott ki, amelyben már szerepelt, „hogy Somogy a törökök „torkában" van, sőt állandó támadásaik elfoglalással fenyegetik a megyét." 1550-1554 között már Várday Tamás fia, Zsigmond bérli Szenyért. 1554-től kezdve már tíz éven keresztül Nádasdy Tamás a zálogbirtokosa. Ebből az időből van a legtöbb adatunk a várról. Sátori János és Henger László kutatásai nyomán ismerjük, hogy a kastélynak két kapuja volt. Kettős sáncárok vette körül, az egyik közvetlenül a belső vár körül húzódott, míg a másik a külső várat, az un. huszárvárat védte. Itt, a második sáncárok mögött állott az ún. palánk. A belső várban volt a virrasztó bástya és a szalonnás bástya, míg kívül körben helyezkedett el a - szakállas puskákkal megerősített - Nádasdy a Tarrosy, a Tóth Pál, Vajda István, Kovács Lőrinc és a Rácz László bástya. 410 A bástyák és az őrbódék, azaz a csárdák alatt voltak a pincék. 1530ban, 1550-ben három pince, 1562-ben meghatározatlan számú pince és egy ún. nádaspince szerepel a csárdák alatt. Puskaporos-házról, sáfár-házról, élés-házról és pék-házról is tudunk. A vár 1557-58-ban az állandó török támadások célpontja, amely ekkor már Nádasdy Tamás nádor somogyi birtokainak egyik fontos központja volt. 1550-ben 138
