Magyar Kálmán - Nováki Gyula: Somogy megye várai a középkortól a kuruc korig, 2005
török épített, a keresztények az elfoglalt várba, a mai Felső-Segesd magasabban fekvő területeire (a kolostor és a templom környéke) hatoltak és megszállották azt. Mivel minden rombolás ellenére a vár falai és épületei részben még álltak, ezért csak a vár épületein-romjain kívül telepedtek meg a ladiszlaita ferencesek. Ugyanitt szerepel, hogy a német-magyar várőrségnek 1688-tól a ferencesek a lelkészei. 345 Az 1690-ben készült összeírásban még castrum Segesd szerepelt. 346 Az 1703-1704 közötti un. rác támadás ellenére a vár maradványai 1733-1748 között is még láthatók voltak. 1812-ben Felsősegesddel kapcsolatban jegyezték fel: „Úgy tartják, hogy valaha híres volt ez a hely; ezt bizonyítják az egykor erős sáncok és falak közé épített vár maradványai is." 347 Nyomait megtalálták még 1864ben, sőt a 19-20. századforduló táján is. Csánki ekkor már azt írja: „az egykori török erődítmény falai jelenleg már alig állapíthatók meg. A tulajdonképpeni főerőd a jelenlegi kolostor, templom és az Erzsébet-kert helyén állhatott, ahol néhány ásónyomnyi mélységben várfalakra és torony maradványra akadtak". 1960-as évek első felében a víztorony építésekor bontották szét a megmaradt várépítményeket. 348 2. Vár II. (Erődített mezóváros) Segesd község E-í c végében, az egykori kolostor (ma szociális otthon)-tói NyDNy-ra 200 méterre ED irányú, lapos dombtető van. K-ről mély, de keskeny völgy Ny-ról lankás domboldal határolja. E felől erősen szétszántott, 1 m magas sánc zárja le, 1,5 m mély külső árokkal. D felől jelenleg nyitott, lehordott szántóföld, a végében házak, udvarok vannak. Teljes területe kb. 150x70 m, 1,12 ha. Belső területe kb. 130x70 m, 0,92 ha Magyar Kálmán 1981-1989 között végzett itt ásatásokat. 349 Egy városi, illetőleg mezővárosi központ, valamint azok épületegyüttesei kerültek elő, a fentebb már ismertetett Árpád-kori - középkori vártól (Segesd - Vár I.) Ny-ra lévő alacsonyabb dombon, az un. Váralján. (Pékó-, Balogh-, Baracsi-földön). E-i végén sánccal és külső árokkal erődítették meg, amelyet a török korban a palánkvár részeként, elővárnak használtak. Osztozott a palánkvár sorsában is, legalább hét ízben felgyújtották és lerombolták. Legutóbb a betelepült lakosság által került elbontásra a 18-20. században. A történeti forrásokban 1330-ban és 1365-ben civitm-ként, majd 1389-1400 között oppidum-ként szerepelt a terület. 350 1427-, 1448-, 1455-, 1488- és 1495ben a Marczaly, illetőleg a Báthory család oppidum-a, azaz mezővárosa. 1499-1556 között folyamatosan említik birtokosaikat, a város vezetőit, az un. segesdi tanács tagjait, kézműveseit, polgárait, akik között 1241 után sok hospes, azaz telepes volt. Átlagosan 600 főnyi városi lakosságról tudunk, amelynek száma 1566-ra 200-300 főre csökkent. Ismert a török „porták" száma is 1554-1599 közötti időből. Egyegy időszakban 5-80 közötti adózóval számolhatunk. Ez nagyjából állandósult, mert Evlia Cselebi 1664-ben 300 segesdi rajáról írt. 351 1474-ben szerepelt először 117
