Horváth János: Balázs János festőművész emlékkiállítása (1904-1927), 2005
alkalmazták. Szakítottak a gipsz szobormásolatok rajzolásával, s helyébe az élő modell utáni természet tanulmányok kerültek. Az ott tanító Vaszary János és Csók István 36 modern, internacionális festészeti irányultságú befolyását rossz szemmel nézték a maradi kollégáik. A hivatalos támogatást az államvallásra és az aktuális politikára alapozott nemzeties szellemű neoklasszicista művészet élvezte. Ennek ideológusa, Gerevich Tibor 37 elutasította Rippl-Rónait és a Nyolcakat. Az új klasszicizmus felé vonzódó tehetséges művészek tudatosan eltávolodva a szorosan vett naturalizmustól, a világos és élesen meghatározott formákkal, a cézanne-i elvek szerint hangsúlyozott plaszticitással éltek. Két, egymástól eltérő talajról kaptak indíttatást. Egyrészt a reneszánsz és a manierizmus mesterei iránti csodálat hatott befolyással. Másrészt az 1910-es évek magyar avantgárdjának, a Nyolcak és aktivistáknak a klasszicizáló hajlamú művészei, Berény Róbert 38 , Czigány Dezső 39 , Orbán Dezső 40 , stb. hatottak továbbra is az 1920-as években. A fiatal Szőnyi István 41 , Aba Nóvák Vilmos 42 , Patkó Károly 43 árkádiai aktkompozícióin a nagy formákra redukálódott az ábrázoló törekvés. Szoborszerűen festett, monumentális emberi testek lettek a nagy formátumú képek tárgyai, ahol a tárgyi világ kis részletei eltűnnek. Uitz Béla 44 néhány évvel korábbi kékes színű portréi és Kmetty János 45 aktjai szolgálhattak mintául számukra. A klasszicitás, például Ádám és Éva megjelenítésében, nemcsak a magyar festőknél, de Európa több országának művészeinél is jellemző volt. Fiedler 46 esztétikája hatására, Hans von Marées 47 mitológiai tárgyú olajképein az ideális létszerű nyugalomban ábrázolt aktok témája lett a modern árkádiai képek mintaadója. Bernáth Aurél ekkor Bécsben élt. Ott készítette a „Graphik" című albumát. A „Nyugat" folyóiratban megjelent Hevesi Iván kritika annak alapján avatta őt jelentős, modern, magyar képzőművésszé. Szimbolikus jelentésű, expresszív-kubista stílusú megfogalmazásaként értelmezhetjük bennük az első világháború és a Tanácsköztársaság utáni Magyarország bonyolult politikai és szellemi viszonyait. Balázs János az elsők között láthatta a „Graphik" - albumot. A pályafutását Berlinben folytató, s a néha hazalátogató Bernáth a Gerevich-csel szembeforduló, progresszív irány felé orientálta Balázs Jánost. Kettőjük kapcsolatát - Balázs későbbiek során kialakuló művészetének ismeretében - joggal tekinthetjük mester és tanítványi viszonynak. Bernáth arra ösztönözte, hogy elvonatkoztató szemlélettel modellálja a képek motívumait. Hagyjon fel a pontos és részletező leírással, legyen szuggesztív. Balázs János élvezettel szívta magába a fővárosi kultúrát. Sóvárogva nézegette a könyvesboltok polcait. A művészeti könyvek számára elérhetetlenül drágák voltak. Kortárs magyar festők kiállításait is látogatta. Biztosra vehetjük, hogy hatással volt rá 1922-ben a Belvederében 48 a fiatal Derkovits Gyula 49 és Patkó Károly árkádikus kompozícióiból rendezett kiállítása. Ugyanebben az időpontban a Helikonban 50 volt posztumusz kiállítása Nagy Balogh Jánosnak 51 . О az egyetlen, szintén szegény sorsú művész, akivel Balázs festészete rokonítható. „Szegényszagú, igénytelen csendéletek, anyja, önportrék ...a geometriai meghatározottságú szilárd kompozíció és a halovány, választékos színvilág jellemzi." 52 19
