Horváth János: Balázs János festőművész emlékkiállítása (1904-1927), 2005

A budapesti felvételizés nem okozott nehézséget a tizennyolc éves fiú számára: „Kedves szüleim és Testvéreim! .... A felvételi a Főiskolán megkezdődött rajztáblám nem volt, s egy deklin rajzolok a rajztáblát azt küldjék el, akik ott rajzolnak nem valami sokat tudnak... Balázs János müv. növ."

53 - Ezzel a felvételivel nem sikerült bejutnia a Főiskolára. A család otthon nem értette a dolgot. - Pedig a jelentkezők mezőnyéhez képest jól mérte fel tudását. A leveléből kicsengő öntudat jogos, néhány hónap múlva festői bizonyítékot is szolgáltat hozzá. A MŰALKOTÁSOK KEZDETE (1923) Az 1923-as év március 28-án festette a kitűnő „Önarckép pipával" című képét (31. sz. kép). Élesre ívelt, kék szemekkel, feszült arccal néz ránk. Uitz Béla és Kmetty János kubizáló keménységű arcképeihez mérhető kvalitással rendelkező mű. Balázst a korabeli fénykép és az egykori barátok törékeny őzgida fiúnak írja le. De az önarcképén a benső énje, a szellemi ereje teljében és tudatában ismerhetjük meg. A geometrizáló logikával letapogatott arc oly kemény akaratot és céltudatot áraszt, mint egy harcosé. Sötét, zöldes barna háttérből jobbra forduló féloldali beállításban, a művészi szerepet jelentő pipával szájában, egy nagyon jelentékeny, felnőtt korú fiatalemberré nemesedett. A világos arc félen a szem kifejezése fanatikus. A könny zacskó felőli szeglet rózsaszín-vörös. Ez a szemgolyón tiszta fehérbe megy át és találkozik a drágakőként izzó kék-kerek írisszel, amely megbékél a nagy fekete pupillában. Ezek a szemek a Csontváry

54 önarckép világ-egészt befoglaló és kisugárzó szemének fényével hatnak. Vizsgáljuk meg a szem körül összetartó arcvonásokat. A homlok plasztikus V alakzata ékelődik az orr tövéhez. A kettőt szárnyasán keresztezi az erős szemöldök. A homlokán viselt „kereszt" olyan ember lelkületét tárja elénk, aki a szigorú összpontosítási képességgel, hivatástudattal végzi hivatástudattal vállalt feladatát, a művészetet. Drámai sorsa a szemeiből olvasható ki. Az arc többi részletével ellentétben aggodalmat, riadt félelmet is elárul az emberből. A jobb szem bogara sarokba szoruló. A fölé ívelő szemhéj egy nagy fénylő szemfehérjét keretez, amely a lelki felindultságot, a törékenységet, a kiszolgáltatottságot jelenti. A másik kép, amely őt egyéni művésszé avatta, egy pasztellel festett csendélet. „Tányéros Csendélet", avagy „Szegényes csendélet" címekkel vált ismertté. (Meg kell különböztetni a majd két évvel későbbi, hasonló eszközöket ábrázoló fő müvétől.) Fleinerék vásárolták meg. A náluk járt Kunffy Lajos amikor meglátta, elragadtatással kiáltotta: „Ez a Balázs egy második Chardin!"

55 A képet megöröklő Fóthy János mondta később róla: „...egy csendélet, amely az én birtokomban van és amelyet komoly, nagynevű festők úgy csodálnak meg, mintha egy eddig ismeretlen Cézanne kerülne a szemük elé. Pedig nincs ezen a képen más, csak egy olcsó, fehér porcellán tányér, egy bádogkanál, egy szék hajlított háta, ez az egész. És mégis egy egész világ. Mint festői alkotás pedig: az eszményi tökéletesség. Meg nem válnék tőle semmiért."

56 Ez a kép már 20