Horváth János: Balázs János festőművész emlékkiállítása (1904-1927), 2005

Balázs János művészi kibontakozásának kedvező körülménye, hogy sikerült a Róma-hegyi mester közelségébe kerülnie. - Akkor, amikor már túljutott rajzi, technikai alapok megszerzésén. Az 192l-es időben, a Zorka-ciklus készültekor, a Mester már csak pasztell technikával dolgozott. Az éppen látható, munka alatti kaposvári témájú műveiből példálózott. Az előző év decemberében retrospektív kiállítása volt Kaposváron. Az alispáni hivatal két helységében 50 Rippl-Rónai kép volt kiállítva. Ezt a kiállítást épp úgy, mint a januárban meghalt Rippl-Rónai Ödön Rózsa utca 9. szám alatti múzeumát ismernie kellett Balázsnak. A kortárs, modern festmények jó hatással voltak a kialakuló ízlésére. A Mestertől nagyobb lélegzetű munkára kapott biztatást, amely alatt méretében is nagyobb, összetett kompozíciót kell érteni: térben elhelyezett emberi alakok jelenetszerű ábrázolását. Az akadémikus természetű feladathoz emberábrázolások, akt tanulmányok, mozdulat rajzok (krokik) szükségesek. Meg is értette a tanácsot. Vagy főiskolán kell tovább tanulnia, vagy a művészeti szabadiskolákat kell látogatnia. Főiskolát akart végezni, mert olthatatlan tudás szomj töltötte el. A foglalkozás nélküli státusát „művész növendék" címmel nevezte meg. A szegénységét szemérmes méltósággal viselő Balázs Jánostól Rippl-Rónai sohasem tudhatta meg, hogy miért visz kis képeket hozzá. - Azért, mert nem volt pénze annyi festékre, amennyi legalább a valamivel nagyobb átlagos méretűekhez szükséges. Rippl-Rónai természetesen felmérte a fiú helyzetét. Azzal biztatta őt, hogy a párizsi éveiben neki is része volt a szegénység keserveiből. Visszatekintve a nélkülözéssel, szenvedéssel megélt évtizedre, a megharcolva elért sikerei zálogát látja benne. Rippl-Rónai 1918-ban Pesten a Haris-közben korrigált a Művészház Szabadiskolájában. A somogyiak közül egyedül Goszthony Máriát tanította ott. A mosdósi kastélyban történt művésztelepi kezdeményezése a Tanácsköztársasággal együtt elmúlt. Otthonában csak Galimberti Sándornak és Martyn Ferencnek adott lehetőséget alkotói gyakorlatra. A kamasz Martynra egyszer rápirított, mert túlságos igyekezettel utánozta a kukoricás stílusát. - „Nem lesz ez jó. Mindenki járja a maga útját." - mondta. Kivételes eset volt, hogy Balázs János lerajzolhatta Rippl-Rónait. A fiatal korában festőnek készülő Takáts Gyula is részese volt egy Róma-hegyi rajz leckének. Az ő munkáinak korrektúrája után Rónai a mellette álló Balázst arra bíztatta, fesse le Takáts Gyulát, „...néhány ecsetvonással, egy-két lila szín felrakásával elkészítette diákkori arcképemet. Rónai lusta nyugalommal a portré hátterébe néhány sárgászöld vonást húzott."

31 Egyes vidéki városokban lehetőség volt arra is, hogy a Képzőművészeti Főiskola mesterei által szervezett kötelező nyári gyakorlaton, ajánlás alapján mások is részt vehessenek. Balázs 1923-ban Pécsett élt is egy ilyen lehetőséggel. A mindenek feletti vágya volt, hogy a Képzőművészeti Főiskolán tanulhasson. A főiskola elé hegyként tornyosult egy akadály, a tanulmányi költségek előteremtése. Az elszánt fiú önképzéssel gyarapította tudását és műveltségét. 15