Horváth János: Balázs János festőművész emlékkiállítása (1904-1927), 2005

A koraérett János összeírta azokat a művészeti könyveket, amelyeket el akart olvasni. A 27 tételes Eggenberger Művészkönyvei című listán a Pogány Kálmán-féle Cézanne kötet kétszeresen van aláhúzva. Kijegyzetelte, hogy „- Cézanne-nak és az utána fellépő kubistáknak a kedvelt festőtémájuk a csendélet, a fej és zárt formájú hangszerek. Mind közelfekvő dolgok; melyek az ő céljaiknak megfelelnek, mert kerülték a nagy mélységeket, az ilyen dolgok az ő számukra nem adtak erősen összefoglaló zárt formát, tömeget. A tárgyak okozatát akarták megfesteni, felépítésüket, térbeli elhelyezkedésüket. A dolgokat nagy alkotó síkjaikra bontják, geometrikus formákban mutatják be." Balázs a leveleiben, a rajzfüzetek szélén és a naplófeljegyzéseiben a természeti jelenségekkel történt találkozásairól és a művészetét mélyen érintő beszélgetéseiről ír. Olvasmányaiból kimásolja a számára fontos alap gondolatokat. Egy ilyesféle tantétel: „Minden kompozíció célja az önkény kiküszöbölése és bizonyos szükségszerűség megállapítása." Kritikus megjegyzéseire is van példa. Áttekintette a leggyakoribb festői témául szolgáló újtestamentumi jeleneteket, hogy önálló kompozícióként fogalmazza meg őket: Menekülés Egyiptomba; Csodálatos halászat; Golgota; Sírba tétel. Kis méretekben meg is oldotta a nehéz feladatokat. Ha tudása gyarapodván azt érezte, hogy nagyobb méretben is képes tovább fejleszteni, ismét elővette az egyiket. A jeleneteket az általa bebarangolt vidék tájképi keretébe helyezte, Ferenczy Károly szellemében. (9. és 10. sz. képek) Menekülés Egyiptomba (kréta vázlat) 16