Horváth János: Balázs János festőművész emlékkiállítása (1904-1927), 2005

tóként vittük le az osztályt a tárlatra. Értékes benyomásokat tett ránk a már beérkezett festőművész alkotásai. Az első két nagy képen Dürer és Holbein l-l tökéletes másolata volt látható, amit a művész azzal magyarázott, hogy ilyen előzetes stúdiummal kell és érdemes tanulni az arcképfestést, s különösen a kéz és az alkar mikénti tartását. Az eredeti rajz, pasztell és olaj tájképei igen hatásosak voltak és különösen megragadó volt az „Oreganyám" című olajképe, öreges kéztartással hangsúlyozottan. Ez a pár nap azért is volt hasznos, mert Balázs összeismerkedett Raksányivai és megismerte Raksányi impresszionista olajképeit, melyekben a fény - és árnyékhatás kiemelkedett - különösen az erdőrészletekben. Hamarosan együtt jártunk ki a Zaranyi erdőbe, mert ott a nagy fákon a beszűrődő napsugarak fényhatásai a sötéttel szemben hangsúllyal bírtak. De nemcsak a Raksányi impresszionista tájképei, hanem az általa konstruált színskála is érdekes volt, melyben a szürke színek valőr értékének mikénti csökkentését mutatta ki a látvány távolság változásával. Mondanom sem kell, hogy az ilyen elméleti eszközökre nem volt szüksége, megvoltak neki a mondanivalóhoz szükséges eszközei, sajátos módszerei, zseniális kifejezésmódjai. Raksányi kezdeményezésére elhatározták, hogy 1921 nyár elején, már jobb technikával, stílussal készített képeikkel ellátogatnak a Mesterhez, aki tényleg szívesen fogadta őket, s ez a látogatásuk megelégedést és elismerést váltott ki bennük. Balázs diáksága alatt rajztanárától kapott instrukciókkal, majd egy év után Raksányivai is átbeszélt, majd a Rónaitól is szerzett benyomásokkal ebben az évben nagyon sokat fejlődött, sokat dolgozott pasztellel és olajjal, s ekkor gondolt arra, hogy jó lenne értékesíteni a képekből, hogy szűkös, nyomorúságos megélhetésén könnyítsen. Nyár végén először jutottunk el Fonyódra ketten, saját sovány koszttal és hideg éjszakázással. Két nap múlva hazatértünk, 2-2 képet festettünk. Egyik ilyen képét Bernáth Caesarnak

30 ajándékozta, a másikat a segítőkész Caesar bizonyosan el tudta adni és ezidőtől fogva - emlékezetem szerint - áldozatos utánajárással éveken át segített az eladásban, s velünk volt a buzdításban, lelkesítésben addig is, amíg Aurél bátyja külföldről hazaköltözik". Bernáth Caesar és Balázs János (fotó) 14