Uherkovich Ákos: Magyrország tegzesei (Trichoptera), 2002

20 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 11. (2002) McL.). Ezek közül a *-gal jelöltek - összesen 12 faj - jelenleg már bizonyított előfordulással rendelkeznek, míg számos faj jövőbeli előfordulása is teljesen kizárt. Tehát az általa felsorolt 256 faj közül 48 nem fordul elő, a „várható" fajok közül 41 még mindig nem került elő. Azaz 167 olyan fajt közölt, amelyeknek az akkori ismeretek szerint előfordulnak. Azonban ezek közül soknak semmiféle konkrét adata nem volt könyvében, csak olyasmi, hogy „Magyarországon mindenhol gyakori" - de ezt konkrét lelőhellyekkel nem támasztotta alá. Az elterjedéssel kapcsolatos megállapítások az általunk még nem (és mások által sem) kimutatott, s ez miatt törölt 48 faj legtöbbjénél meglehetősen homályosak, sokkal inkább a fantázia szüleményei, mintsem valódi ismereteken alapulók. Andrikovics S. a hetvenes évek közepétől közli eredményeit, többek között tegzesek és egyéb vízirovarok lárváinak táplálkozásáról, anyagforgalmáról; emellett bizonyos faunisztikai témák kidolgozásában is részt vett (pl. ANDRIKOVICS et al. 1995, 2001, ANDRIKOVICS, ÚJHELYI 1983, Kiss et al. 1999,2001, NÓGRÁDI et al. 1991). Kiss О. a hetvenes évek második felében kezdett publikálni bükki és mátrai eredményeiből. Alapvető volt a Bükk tegzeseiről megjelent cikke (Kiss 1979a), valamint számos résztanulmány, amelyekben OLÁH (1967) nyomdokain haladva elemezte egyes bükki és mátrai patakok tegzeslárva-együtteseit. Részt vett a Bükki Nemzeti Park tegzesfaunájának megírásában, társszerzőként (NÓGRÁDI et al. 1994). A nyolcvanas és kilencvenes években szakdolgozó hallgatóival közösen vizsgáltak újabb és újabb vizeket a Bükkben és az Upponyi-hegységben, majd legújabban a Tisza (ZSUGA, KISS 2001), a Zempléni-hegység vagy a Duna is vizsgálati területévé vált (ANDRIKOVICS et al. 1995,2001). Schmera D. az utóbbi időben - részben Kiss Ottóval közösen - számos faunisztikai és módszertani tanulmánnyal jelentkezett. Közülük a legfontosabbnak a Börzsönyben végzett vizsgálatokat tarthatjuk (KISS, SCHMERA 1999, SCHMERA 1999a). Ugyancsak az utóbbi években kezdett tegzesekkel foglalkozni Móra Arnold, aki a Cserehát, az Északborsodi-karszt és az Alföld területén végez gyűjtőmunkát Csabai Zoltánnal (MÓRA, CSABAI 2002a, 2002b, 2002c, MÓRA et al. 2002). Saját gyűjtéseinkről - amelyek a nyolcvanas évek legelején kezdődtek, és azóta is rendkívül intenzíven folynak az ország szinte egész területén - a 4. fejezetben számolunk be. 3.2. Az európai tegzes-fauna kutatásának néhány újabb eredménye Egész Európára kiterjedő, régiónkénti elterjedési adatokat közöl a még ma is széles körben használt Limnofauna Europaea Trichoptera fejezete (BOTOSÄNEANU, MALICKY 1978). Ugyancsak nélkülözhetetlen összefoglaló munka, amely a határozáson túl egyéb információkkal is szolgál, MALICKY (1983a) „Atlasza". Ez a mű az összes, több mint ezer, 1983-ig leírt európai, pontosabban nyugat-palearktikus faj meghatározását teszi lehetővé gazdag illusztrációs anyagával. Az azóta eltelt több mint 15 év alatt Európából is újabb fajok tucatjai kerültek leírásra. (H. Malicky szóbeli közlése szerint készül az újabb, bővített kiadás megjelentetésére.)