Uherkovich Ákos: Magyrország tegzesei (Trichoptera), 2002
NÓGRÁDI S. és UHERKOVICH Á.: MAGYARORSZÁG TEGZESEI (TRICHOPTERA) 21 A legújabb, egész világra vonatkozó információkat naprakészen megtekinthetjük a Trichoptera World Checklistben, ahol nem kontinensenként, hanem állatföldrajzi régiónként kérdezhetők le az adatok ( www.clemson.edu ). Európa egyes országainak kutatottsága rendkívül nagymértékben eltér egymástól. Albánia faunája talán a legkevésbé ismert Európán belül. OBR (1969a) mindössze egy expedíció által gyűjtött Trichoptera anyag kapcsán ismertet az országból 49 fajt. CHVOJKA (1997) már 65 fajt említ, de vélhetően ez is messze áll a valóságtól. Ausztria faunája gazdag és jól ismert. MALICKY (1977a) 256 fajt sorol fel, újabb 12 év elteltével a fajok száma 284-re emelkedett. Ezen belül különösen Burgenland faunája gyengén ismert, de Stájerország vagy Vorarlberg sem sokkal jobban (MALICKY 1989a). A folyamatos kutatás újabb és újabb fajokat eredményez (vö. GRAF et al. 1998, MALICKY 1999a) Belgium tegzesit és elterjedési térképüket STROOT (1984) adja közre. Hamarosan az országra vonatkozó irodalmat, a fajok részletes adatait is ismerteti, megjegyezve, hogy 200 faj előfordulása bizonyosodott be (STROOT 1985). Ezt egy állatföldrajzi vizsgálat követi (STROOT 1987). Az igen változatos természeti adottságú Bulgáriában húsz évvel ezelőtt 218 fajt ismertek (KUMANSKI (1981). Az ország kutatottsága meglehetősen egyenetlen volt akárcsak Magyarországé ugyanabban az időben - s főleg a főváros közelében lévő hegyvidékekre korlátozódott. A faunamunka két kötete a KUMANSKI (1985, 1988) a bulgár faunát részletesen ismerteti, ebben újabb fajok is szerepelnek. Csehszlovákia tegzeseiről az elmúlt néhány évtizedben OBR (1969b) adott összefoglalót (Morvaország), majd NÓVÁK és OBR (1977) cikke a cseh, a morva és a szlovák területek tegzeseit ismerteti, összesen 248 fajt. Legújabban az önálló Cseh illetve Szlovák Köztársaság tegzeseiről CHVOJKA és NÓVÁK (2001) közölt egy listát, ami szerint Csehországban (beleértve a morva területeket is) 247, Szlovákiában 218 faj fordul elő. Franciaországról eddig nem jelent meg összesített fajjegyzék. A görögországi faunisztikai ismereteket először MALICKY (1974) foglalta össze, 131 fajt sorolva fel. Közel húsz év elteltével - az intenzív kutatásoknak köszönhetően - már 255 tegzes fajt ismertek az országból (MALICKY 1993). Különösen érdekes a szigetvilág faunája, ahol rengeteg endemizmust fedeztek fel (vö. MALICKY 1977b). Hollandia: Eddig összefoglaló mü nem jelent meg. Az utóbbi időben elsősorban a Rajna tegzeseit vizsgálták, mennyiségi és vízminőségi szempontok alapján elemezték. Írországban O'CONNOR (1977) a fauna kutatottságának alacsony fokáról, egyúttal újabb 17 faj írországi felfedezéséről számol be. Ugyanő később már kibővített fajlistát ad közre (O'CONNOR 1987). A legújabb jegyzék (ASHE et al. 1998) 147 biztosan kimutatott fajt sorol fel. Izland fajokban igen szegény faunájáról (mindössze 9 tegzes fajt mutattak ki eddig) GÍSLASON (1977,1981) írt, az adatok ANDERSEN és WIBERG-LARSEN (1987) cikkében is szerepelnek. Az egykori Jugoszlávia tegzeseiről összefoglaló tanulmány sajnos nem jelent meg, az ország faunájával a korábbi szórványos vizsgálatok után például MARINKOVICGOSPODNETic (1977) foglalkozott. Az ország 1991-1993-i feldarabolódása után a legintenzívebben Szlovénia faunáját kutatták, innét több kisebb cikk jelent meg, ezek és az újabb terepmunkák alapja» 2001-ben készült el az ország faunalistája, amely már
