A Merics gyűjtemény, 2002

18 Mindig icésztetett bennünket valami arra, hogy ha lehet, akkor nem elmenni, hanem itt úgy tevékenykedni, hogy az egyrészt példa értékíí legyen, másrészt meg olyan maradandót tenni, csinálni, amiért érdemes élni. Mivel én falusi gyerek vagyok, és onnan származom, és az időben amikor idekerültem, azok a falusi értékek, amik között én fölnőttem, azokat itt pusztulni láttam és engem ez egyenesen megdöbbentett. Martyn Ferenc és Polgár Marianne Tormáson 1983. szeptember 4. így a házakhoz bejáratos állatorvos a 70es évek elejétől az akkor értéktelennek tűnő tárgyak gyűjtője lett. Abban az időben aki csak tehette, ellepte a falvakat és néprajzi tárgyak után kutatott. A felismerés, hogy azok a dolgok, amelyeket a gyűjtők keresnek Tormáson is fellelhetők, felejthetetlen gyűjtési kalandok sorát indította el. Éveken keresztül járták a falvakat, a házakat, a padlásokat, válogattak a jobbnál jobb néprajzi tárgyak között. - Azt a fajta igényt, hogy jó és kiváló néprajzi tárgyakat gyűjtsön az ember és találjon, ahhoz nem elég csak az ösztönösség, hanem valami módon képezni is kell az embernek magát. Ha rá néztem egy olyan tárgyra, amelyik festve volt, vagy faragva volt, akkor a jelek alapján valamennyire éreznem kellett azt, hogy mit is jelenthetett annak idején és mit üzen nekünk most. Mondhatom, hogy teljes életet éltünk ennek a hatása alatt. Tehát visszajött a gyerekkor valamennyire, s a pusztuló tárgyakat valamennyire megmentve éreztük, de hát a sorsuk akkor még szóba sem került, hogy mi lesz, csak élvezte a család, hogy ilyen tárgyak között élünk. Később egy tormási parasztházat vásárolt eredeti, lepusztult állapotban azzal a céllal, hogy a meglehetősen gazdagnak számító néprajzi gyűjteményét elhelyezze. Ma itt látható elrendezve gyűjteményének java.