L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Otthon művészete (Knézy Judit)

teményében lévő 14 ácsolt láda a Zselicet és Belső-Somogy déli felét képviseli. A XIX. század első feléből való paraszti leltárak pontosan megkülönböztetik még a szobában lévő, menyasszonyi ládaként szolgáló ácsolt bútort „szökrönyt" és a gabona, illetve liszt tárolására való „hombárt", amely lehetett ácsolt láda, ácsolással készített rekesztek, de hordó is. Takács Lajos 1845-ből a mernyei uradalom irataiból tett közzé egy szerződést, amelyet Gaál József „hombárossal" kötöttek faeszközök készítésére. (1975., 375-376.) A Baranya és Somogy megyében használatos ácsolt ládákat általában bükkfából állították elő, mert ezt szebben lehetett díszíteni finom vékony hornyolásokkal, ritkábban alkalmaztak tölgyfát. A somogyi ácsok valószínűleg import fából is dolgoztak, a Dráván szállították a Muraközből, Stájerországból. A tölgyből való darabok főként a Dráva-menti horvátoknál, és valószínűleg más szláv eredetű csoportoknál készültek, pl. a vend népű Taranyban, (6. ábra) a kisméretű, mesteri gyakorlatot nélkülöző ládák. Ennek a formája annyiban tér el a többi somogyiétól, hogy hiányzik a nyeregtető lenti négy sarkán a tenyérnyi felálló pecek. A díszítését vastag hornyolóval végezték, a hátát kivéve mintázták az egész felületét. A láda tetejét lefele futó háromszögek díszítik szabálytalanul, ez utánozza - csak gyengébb kivitelben - a hasonló mintájú, szabályosabban hornyolt Dráva-menti és a Dráván túli horvát szökrönyök, skrinják mintázatát. (DOMAĈINOVIĈ, V, 1977.) Babócsa és Bolhó falvakban használt skrinják bükkfából való változatainak tetején és oldalán vastag, mély hornyolású, V-alakban lefutó hálózat képez díszt. (7. ábra) Bolhón az ácsnak tartott Kolicz Mihály (fi940) készített utoljára ácsolt ládát és faszegekkel rögzített ágyakat is. Babócsától keletre a Dráva mellett más fontos ácsolt ládakészítő központok lehettek a XIX. század elején Somogy és Baranya határán - a paraszti vallomások szerint - többek között a horvát népű Felsőszentmártonban és Potonyban. Ezt bizonyítják azok a remekművű, bükkfából való, feketére festett mintás, különlegesen igényesen kivitelezett darabok Baranyából és Dél-Somogyból, amelyek közül még évszámosak is előfordulnak. Vásárolták ezeket magyarok és horvátok is. E tároló bútorok minden szerkezeti elemén más kompozíció van. Fontos készítőközpontként emlegették Belső-Somogyban Nagybajomot és Somogysárdot. Nagybajom ácsmesterei és parasztácsai híresek voltak tornácoszlopok és fejfák faragásáról is. Fenti tárgycsoportból Baranyából került elő a legrégibb, 1819-es évszámú ácsolt láda és több későbbi datált darab is, a legutóbbi 1855-ből. Az itteni ládák kivitelezéséről K. Csilléry Klára azt állapította meg, hogy mestereik „mindig vastag fatörzseket (40-60 cm átmérőjűt) választot77