L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001
Népi építkezés (Zentai Tünde)
s Épületszerkezetek Falak A XIX. század derekának falusi építészetéről hiteles és részletes képet alkothatunk. Ez az a periódus, amelyből számos néprajzi, történeti leírás és fa-, illetve szilárdfalú épület maradt ránk. Módunkban áll tehát olyan állapotrajzot felvázolni, amelyet a komplex tudományos kutatás és az empirikus megfigyelés összhangja jellemez. Következésképpen ennek az időszaknak az építészete szolgál a bemutatás legbiztosabb kiindulási alapjául. Somogyban ez idő tájt a faépítkezésben uralkodó a talpas-vázas szerkezet, mind a lakó-, mind a fontosabb gazdasági épületek körében. Az alapul szolgáló talpakat hasított, bárdolt tölgygerendákból ácsolták. A talpfák avagy aljgerendák végeit egymásba lapolták, beállazták. A sarkokra és falközépre csapolták be a váz függőleges elemeit, a szöglábakat, melyekből az ajtók és ablakok helyére egyegy pár került, mert ezek alkották egyúttal a szárfákat is. A szerkezetet fölül a talpgerendával párhuzamos koszorú, koszorúfák fogták össze. A szöglábakat a sarkokon ferdetámaszokkal is rögzítették a talpfákba (16. ábra); ezeket a gerendákat a Zselicben kötésnek, feszítőfának, Belső-Somogyban kölincsnek hívták. A falak karók közé rakott sárgombócokból, ún. föcskerakással készültek. (23. ábra) 16. A SZSZNGY-be áttelepített kisbajomi talpas-vázas ház szerkezeti rajza ollószáras tetővázzal. Sasi János rajza alapján. 45