L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001
Népi építkezés (Zentai Tünde)
17. Szilárdfalú házak sora a Somogyban a nagy múltú fonyásos sövényfal (14. ábra) a múlt szánémetlakta Szulokban. ъъА közepén már háttérbe szorult, csak gazdasági épületeknél alEF 57049. Gönyey Ebner kalmazták. Hasonló a helyzet a zsilipéit borona és bárdolt palló Sándor felvétele, 1926. meg a borona falak esetében is. 1749-ből még arról értesülünk, hogy Somogy váron „...plébániaház épült boronából, sárral tapasztva", egy évszázaddal később már legföljebb boronapincéket és kamrákat ácsolnak ezzel a technikával, hasított pallóval pedig leginkább csak a pajták és disznóólak oldalát rakják be. XVIII. századi fejlemény az építőanyagok történetében a vázszerkezet vályog kitöltése. Paraszti használatáról Somogy megyéből csak a XIX. századból tudunk, Nemesvidről és Bürüsről. Az utóbbi településen 1830-ban épült egy három helyiséges elő- és oldaltornácos vályogfalú ház talpakra. A talpas-vázas épületek legértékesebb és az időjárás viszontagságainak leginkább kitett eleme a talpgerenda volt, ezért valamiféle alappal próbálták védeni. Cölömpöket, tuskókat, téglát vagy kődarabokat helyeztek el alatta. A talp így is hamarabb korhadt, ezért gyakran kicserélték. Megvoltak ennek a műveletnek a specialistái. Erről tanúskodik a drávaszentmártoni ispán jelentése 1834-ből, miszerint: „Az Halász ház raparátiojára fogadtam az Slavoniai Talphuzó Mester Embert, aki Lakócsán is ajager háza alá Tal46