L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Népzenei hagyományok (Olsvai Imre)

Az 1970-es, 80-as években ötféle folklórrendezvény született Somogyban: a „Dél-Dunántúli Népművészeti Hét", - a „Dudaiskola", - a „Hajlik a meggyfa", - az „Együd Árpád gyermektánc- és játékszemle", - végül a „Balatoni Folklór Találkozó" Földváron. Zenei sajátságok Bartók és Kodály klasszikus munkáiban - A Magyar Népdal, 1924 és A Magyar Népzene, 1937 - népzenénk dallamstílusai és földrajzi sajátságai tárulnak fel. Jó félszázadnyi újabb megfigyelések tovább árnyalják megállapításaikat. Somogy szervesen illeszkedik Bartók első dialektusába, Dunántúlba. Sőt, a magyar népzene egésze felől nézve éppen DélDunántúlon tömörülnek leggazdagabban a „ Tágabb Páva-család" dallamtípusai: (lásd a 01. dallampéldát). A gazdag szétágazások révén sok egyéb felépítésű dallamtípus is a „Páva-rokonság" körébe tartozik: (lásd a 02. és 03. dallampéldát). Érdekes, egyedülálló az „Eva Szívem" belső háromfélesége: (lásd a 04. dallampéldát). Afféle „zeneizotóp" dallamtípusok is ide tartoznak: (lásd 05. dallampélda). Félig, vagy háromnegyed részben rokondallamok is élnek Somogyban: (lásd a 06. dallampéldát). E dallamok a c) kivételével kizárólag dunántúliak. A c) sokszáz, illetve többezer kilométeren keresztül nincs, majd fölbukkan a Székelyföldön és a cseremiszek (finnugor rokonnép a Közép-Volga vidéken, belső nevükön marik) között. Különleges, jellemzően somogyi még két nemespátrói „ételnóta" (és zenei rokonuk, a többfelé elterjedt „Komáromi kisleány = Télen nagyon hideg van" típusa, lásd 07. dallampélda). Más-más fajta régi dallamcsalád Somogyra is jellemző típusait mutatja be két dallampélda (lásd a 08. és 09-et). Az Új Stílus egyrésze szervesen származik a régi, ereszkedő kvintváltó dallamokból: (lásd a 010. dallampéldát). Néhány további somogyi dallamot mutat be a 011.-012.-013. példasorozat (többnyire ritka típusok) és a 019.-020.-021. is. Bartók és Kodály klasszikus összefoglalásai a dunántúli és szlavóniai magyarság hangmagasság- és ritmusbeli sajátságait is leírják. Egyik az ötfokú dallamok két fokának magasabb éneklése, hegedülése, „bédózása" Dó-tó\ Dí-ig, felső-Szó-tól Szí-ig (de az alsóSzó, nem magasodik!) (lásd a 014-015. dallampéldát). Ezt a jelenséget Kodály még somogyi siratóénekekben is megtalálta. A másik jelenséget Bartók egyfajta parlando-rubato dallamok záróritmusában figyelte meg: (lásd a 016. dallampéldát). 439 4. Sánta Vendelné {„Csalfa" Mari) köcsögdudán játszik. Berzence, 1971. Knézy Judit felvétele.