L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Népzenei hagyományok (Olsvai Imre)

Az 1970-es, 80-as években ötféle folklórrendezvény született Somogyban: a „Dél-Dunántúli Népművészeti Hét", - a „Dudaiskola", - a „Hajlik a meggyfa", - az „Együd Árpád gyermektánc- és játékszem­le", - végül a „Balatoni Folklór Találkozó" Földváron. Zenei sajátságok Bartók és Kodály klasszikus munkáiban - A Magyar Népdal, 1924 és A Magyar Népzene, 1937 - népzenénk dallamstílusai és földrajzi sajátságai tárulnak fel. Jó félszázadnyi újabb megfigyelé­sek tovább árnyalják megállapításaikat. Somogy szervesen illeszkedik Bartók első dialektusába, Du­nántúlba. Sőt, a magyar népzene egésze felől nézve éppen Dél­Dunántúlon tömörülnek leggazdagabban a „ Tágabb Páva-család" dallamtípusai: (lásd a 01. dallampéldát). A gazdag szétágazások révén sok egyéb felépítésű dallamtípus is a „Páva-rokonság" körébe tartozik: (lásd a 02. és 03. dallampél­dát). Érdekes, egyedülálló az „Eva Szívem" belső háromfélesége: (lásd a 04. dallampéldát). Afféle „zeneizotóp" dallamtípusok is ide tartoznak: (lásd 05. dal­lampélda). Félig, vagy háromnegyed részben rokondallamok is él­nek Somogyban: (lásd a 06. dallampéldát). E dallamok a c) kivé­telével kizárólag dunántúliak. A c) sokszáz, illetve többezer kilo­méteren keresztül nincs, majd fölbukkan a Székelyföldön és a cse­remiszek (finnugor rokonnép a Közép-Volga vidéken, belső nevü­kön marik) között. Különleges, jellemzően somogyi még két nemespátrói „ételnóta" (és zenei rokonuk, a többfelé elterjedt „Komáromi kisleány = Télen nagyon hideg van" típusa, lásd 07. dal­lampélda). Más-más fajta régi dallamcsalád Somogyra is jellemző típusait mutatja be két dallampélda (lásd a 08. és 09-et). Az Új Stílus egyrésze szervesen származik a régi, ereszkedő kvintváltó dallamokból: (lásd a 010. dallampéldát). Néhány további somogyi dallamot mutat be a 011.-012.-013. példasorozat (többnyire ritka típusok) és a 019.-020.-021. is. Bartók és Kodály klasszikus összefoglalásai a dunántúli és szla­vóniai magyarság hangmagasság- és ritmusbeli sajátságait is leír­ják. Egyik az ötfokú dallamok két fokának magasabb éneklése, he­gedülése, „bédózása" Dó-tó\ Dí-ig, felső-Szó-tól Szí-ig (de az alsó­Szó, nem magasodik!) (lásd a 014-015. dallampéldát). Ezt a jelen­séget Kodály még somogyi siratóénekekben is megtalálta. A má­sik jelenséget Bartók egyfajta parlando-rubato dallamok zárórit­musában figyelte meg: (lásd a 016. dallampéldát). 439 4. Sánta Vendelné {„Csalfa" Mari) köcsögdudán játszik. Berzence, 1971. Knézy Judit felvétele.

Next

/
Oldalképek
Tartalom