L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Népi építkezés (Zentai Tünde)

együtt „déli magyar vagy alsó-dunántúli" néven definiálja (1930, 1934, 1937, 1941). Elméletét csak három-négy évtized múltán korrigálják. Ma már tudjuk, hogy a középkorban kialakult dunántúli háztípus újkori helyi változatáról van szó. Az 1970-es évektől a tárgyi emlékek vizsgálatán és a szájhagyományon alapuló kutatások látómezeje kitágul, s mind nagyobb hangsúlyt kap a történeti múlt és a dolgok eredetének kérdése. Knézy Judit az, aki megkezdi a somogyi levéltári források népi építészeti szempontú tanulmányozását (1972, 1973, 1974). H. Csukás Györgyi a mernyei uradalom XVIII-XIX. századi épület összeírásait és terveit értékelve az uradalmi és a népi építkezés kapcsolatát elemzi (1991). A néprajzi, történeti és régészeti kutatások alapján 1991-ben elkészül a dél-dunántúli régió s vele a somogyi parasztház monográfiája. (ZENTAI T., 1991.) A sokoldalú tudományos munka eredménye ölt testet a Szennai Szabadtéri Néprajzi Gyűjteményben. Az ország öt regionális szabadtéri múzeumainak egyike Knézy Judit néprajzi koncepciója, L. Szabó Tünde építész és társai tervei szerint, Szigetvári György bábáskodásával a Rippl-Rónai Múzeum keretében jön létre. Az építőanyagok története A népi építészetben egészen a XX. századig a fa és a föld a meghatározó építőanyag. A falusi házak történetét e két alapvető falanyag felhasználási arányának az állandó változása jellemzi. S e változás a faépületek rovására megy végbe. A somogyi faépítkezés múltját a régészeti kutatások, az okleveles források és a szótörténet segítségével az Árpád-kortól tudjuk nyomon követni. Bár a honfoglalás utáni években itt megtelepedett lakosság nagy része többé-kevésbé földbe mélyített objektumokban lakott, számos adat szól amellett, hogy különféle faoldalú, felmenő falú épületeket is emeltek. A magyar háztörténet szempontjából is igen fontos az a Fonyód-Bélatelepen föltárt IX-XIII. századi földművelő telep, amelynek négy tűzhely es házacskája részben csertölgy talpakkal és sövény fallal készült. (HORVÁTH В., 1968.113-143.) De megtalálták a fonott fal maradványait, többek között Főnyeden, és cölöpvázas változatát Bodrog falu (MAGYAR K., 1984. 26.) területén is. Faépületek készítésére következtethetünk a Kaposvár melletti Taszár nevéből, mely az ács szó szláv változata, és a X. századi fejedelmi szolgálónépek e mesterséget űző települését rejti. (K. CSILLERY K., 1982. 182.) Faházak előállítására szakosodott falu lehetett a hajdani Gan falu is Ságvár határában, ahol egy 1138-ból származó ösz42