L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Népi építkezés (Zentai Tünde)

14. Talpas pince fonott falszerkezete Zselickisfaludon. EF 64981. Gönyey Ebner Sándor felvétele, 1931. szeírás szerint a lakosok kötelesek voltak évente két kimunkált házat és ezer darab deszkát szolgáltatni a dömsödi prépostságnak. (K. CSILLÉRY K., 1982. 175-176.) A vesszővel beszőtt szerkezet, a sövényfal emlékét több középkori helynév is megőrizte. Somogyban 1379-ben följegyezték „Villa Sueynt" egy Sár nevű víz mellett, Kiliti és Ádánd határán „Sewent" 1419-ben, Hedrehely táján pedig „Sewenhazát" 1448-ban. (CSÁNKI D, 1894. II. 639.) A technika ismeretének nagy múltjára vet fényt az a tény, hogy eredetileg a finnugorrá/ szavunk is fonást jelentett. A faépítkezés fölsorolt elemei az igen gyér késő középkori ásatásokból is fölszínre kerültek, így a talpas-vázas ház gerenda és cölöpnyomai Balatonszentgyörgytől délre Battyán falu helyén, a borona- és a sövényfal nyomai a balatonmagyaródi Kolon-pusztán. Szentgyörgyön alaposan föltételezhető a sárkitöltésű karóközös építkezés is. (MÜLLER R., 1972. 196-197.) A faépítkezés Somogyban az újkor elején is folytatódik. Az I. katonai fölmérés országleírása 1785-ben a 377 település közül még csak 16-ban örökít meg „szilárd, jól megépített vagy masszív" lakóházakat. Ekkoriban a templomok, a szerényebb nemesi lakok és az iskolák nagy része is fövényből és fából való", miként az kitűnik Padányi Bíró Márton 1747. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvéből, meg a korabeli konszkripciókból és leltárakból. Mégis ebben az évszázadban - nagyrészt a háborúk okozta fahiány következtében - a megyében lassan megindul a földépítkezés, elsősorban Külső-Somogyban. Tudjuk például, hogy Lellén 1720-ban már tömésfalú templom állt. (VAJKAI A., 1964. 159.) A faépítkezést 43