L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A szakrális környezet építészeti és tárgyi emlékei (Imre Mária)

A népi hitélet táji kereteinek kialakításában jelentős szerepet játszottak a szerzetesrendek (bencések, jezsuiták). Tevékenységük a középkortól átívelte a hódoltság időszakát is, részben megőrizve a régi kultuszformákat. A ferencesek lelkipásztori tevékenysége Somogyban már a középkortól ismert. Segesden 1290-től, Igáiban és Köröshegyen a XV. században, Hedrehelyen 1504-ben, Csákányban 1531-ben alapítottak kolostort. A hódoltság időszakában - hasonlóan a pécsi egyházmegyéhez -, a lelkipásztori teendők ellátására bosnyák ferencesek is járták a vidéket. 1725-ben Andocson elkezdték a rendház építését, 1731-től Nagyatádon, 1740-től pedig Mesztegnyőn alapítottak kolostort (MARICSJ., 1995.205.) A megyében évszázadok során többségében magyarok éltek a horvátokkal együtt. Felekezeti szempontból a lakosság főleg római katolikus volt. A magyar népesség, különösen a belső-somogyi kistájon korán tért protestáns hitre. A reformáció térhódítása Somogyban az 1520-as évektől kísérhető nyomon. Kezdetben a lutheri tanok, később a kálvini hit terjedt el. Dévai Bíró Mátyás valamint Szegedi Kis István lelkészek térítő tevékenysége nyomán főleg a Dráva-mentén és a belső-somogyi területen erősödött meg a protestáns vallásgyakorlat. Az új hit terjedése a török hódoltság idején felgyorsult. A somogyi protestáns gyülekezetek működését a XIX. században meglehetősen korlátozták. A korabeli egyházlátogatások részletes leírást nyújtanak arról, hogy a katolikusoktól korábban rekvirált kőtemplomaikat vissza kellett szolgáltatniuk. Helyette csak fatemplomok építését engedélyezték. Ezek megvalósulása sok esetben a kegyúr jóindulatán múlott. A megye református népessége jelenleg a Dunántúli Református Egyházkerülethez, ezen belül a Somogyi egyházmegyéhez tartozik. (TAKÁCS В., 1992. 9.) A somogyi evangélikusok 1735 óta a Dunántúli Egyházkerület tagjai. A trianoni békeszerződést (1920) követően a területelcsatolások miatt a Déli Egyházkerülethez, ezen belül a Somogy-Zalai egyházmegyéhez kerültek át. (BUCSAY M., 1985. 263., FOLTIN В., 1992. 26.) A vallásos környezet megújulása a török hódoltságot követően, Somogyban már a XVIII. század első negyedében megindult. Az egyházmegye újraszervezése Széchenyi Pál veszprémi püspök (1687-1710) időszakában kezdődhetett el. Ennek jegyében a lakosság elsősorban az elpusztult templomokat állította helyre. ,,..A végleges újjáépítésig sárral tapasztott fa- és sövénytemplomokat 374