L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A szakrális környezet építészeti és tárgyi emlékei (Imre Mária)

A SZAKRÁLIS KÖRNYEZET ÉPÍTÉSZETI ÉS TÁRGYI EMLÉKEI A szakrális táj kialakulásának történeti előzményei „Somogyország", az államalapítás kori vármegye területe, a kezdetektől a veszprémi egyházmegyéhez tartozott. (HERMANN E.,1973. 28., GUTHEIL J., 1979. 49., SZÁNTÓ K., 1987. 313.) A nagy kiterjedésű veszprémi püspökség korábban magába foglalta Veszprém és Somogy megye teljes területét, valamint a mai Fejér, Zala és Baranya megye egy részét is. A középkorban Somogyban az esperesi kerületek beosztása a földrajzi fekvéshez igazodott. (HOSS J., 1948. 5.) A legutóbbi átszervezés során, II. János Pál pápa jóváhagyásával, 1993. V. 30-tól alakult Kaposváron új püspökség. Az új egyházmegye Somogy területét foglalja magába. Kutatásunk térbeli kerete a millenniumi Somogy vármegye, amelynek területe helyenként eltért a jelenlegi megyehatártól. Témánk szempontjából említésre méltó pl. Szigetvár-Turbék A mezőváros és szűkebb környéke közigazgatási szempontból 1950. május 31-ig Somogy megyéhez, egyházi igazgatás tekintetében korábban a pécsi püspökséghez tartozott. Ez utóbbi jelenleg is fennáll. A szakrális táj kialakulását évszázadok történelmi és vallási tényezői formálták. A korai egyházi állapotokra vonatkozóan tanulságosak Somogy megye földrajzi nevei. Számos szentegyháza előtagú helynév: -dűlő, -puszta, -mező, -tető, -tó szókapcsolatokban, illetve а pusztaszentegyház megjelölés, utal a hódoltság során elpusztult egykori templomos helyekre. A földrajzi nevek más összefüggésben rávilágítanak a középkori szenttisztelet kultuszrétegeire is. A veszprémi egyházmegye védőszentje az alapítás idejétől Szt. Anna. Vele együtt különösen kedvelt Szt. György és Szt. Mihály tisztelete. Ennek hagyományát nemcsak egykori templomaink, hanem számos kápolna titulusa is megőrizte. 373