L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001
Pásztorművészet (S. Kovács Ilona)
A „Kocsis György" név mögött rejtőző alkotók mellett ebbe a faragókörbe tartozik egy berzencei faragó. A karcolt, sárgítással színezett sótartóit a század végén készítette. Stílusára jellemző, hogy csapott arcú zömök alakjait csak profilból ábrázolja, arcélüket feltűnően elrajzolja. (58. ábra) Egyéni motívuma a legyező formájú virág, a rombuszformával összekapcsolt tulipán és makk. Az állatmotívumai, a virágot szájában tartó páva, szarvas és a tükörképszerűén elhelyezett szarvas pár (16. ábra) is sajátságos megfogalmazást kap. Az alakos kompozíciók felépítésében is alkalmaz egyéni megoldást. A szerelmespár által magasra emelt páva (58. ábra) szerelmet jelképező, vagy hírül adó szerepe tagadhatatlan. (S. KOVÁCS I., 1987. 254.) „Szekeres György" és „Sz. Gy." monogram fordul elő annak az Erdőcsokonyához köthető faragónak a sótartóján, akit a legyező formájú virágcsokor a berzencei, a pipaforma a tarnócai faragóhoz köt. A faragványai közé tartozik egy azonos díszítésű sótartó sorozat, amit feltehetően eladásra faragott. Két összefüggő szerelmi jelenettel díszíttette ezeket a darabokat. (59. a-b. ábra) Az egyik oldalon a pár nő tagja még a leányság jelképeit viseli: a fején párta van, kezében rozmaringágat tart, a férfi kezében a szokatlan formájú pipa van. A másik oldal valószínűleg későbbi időpontot ábrázol, az asszony fején főkötő, kezében legyezőszerű virág van, a férfi a pipa helyett puskát tart a kezében. A faragókör további alkotókkal bővíthető, közéjük tartozik az a faragó, akinek a sótartói könnyen felismerhetők a szarvas motívum formájáról. (60. ábra) A századfordulón készült faragványain még keverednek a korábbi jelképes ábrázolásmódra jellemző megoldások és motívumok, de szembetűnő az az igénye, amelylyel erősen stilizált formában erdei jelenetet kíván bemutatni. Az erdőt egy vastagtörzsű makkos fa jelképezi. 362 59. a. Sótartó. Karcolt, sárgított. Jegyes párt ábrázol. „Szekeres György"faragta az 1890-es években. Erdőcsokonya. RRM 10782. 59. b. A sótartó másik oldala ugyanazt apárt ábrázolja, de az asszony fején már főkötő van.