L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Pásztorművészet (S. Kovács Ilona)

48. b. A mángorló részlete. 48. a. Mángorló, karcolt virág díszítéssel. Felirata: „MOS LIDINEK KÉSZITETET KAPOSVÁRBAN ZÁMBÓ VENDEL CSINÁLTA 1853". Toponár. RRM 63.659.1. A legtöbb faragványán azonos elvek alapján szerkeszti a díszítményt. Jellemző a páros madár elhelyezésének módja a virágtő két oldalán. Korai párhuzama Kaposvár környékén például a szennai festett mennyezetkazettás templomban látható több variációban. A faragó pásztorok díszítménykincsük gazdagítására több motívumot, például sellőt, oszlopot stb. átvettek a festőasztalosok mintái közül. Zámbó jelentőségét mutatja, hogy technikai és mintaszerkesztési újításait, borotvatartó és tükrös formáit, madaras motívumait a későbbi faragók átveszik. Faragványainak lelőhelyei: Toponár, Csoknya, Taszár és Darány, elsősorban a megye középső részéhez köti működési területét. A Kaposvár készítési hely - még ha netán börtön is - ezt a feltevést erősíti. Virágkor (1860-1900) Az 1860-as évektől a századfordulóig tart a somogyi pásztorművészet legszebb korszaka. Először a tükrösök majd a sótartók, és a század utolsó éveiben a gyufatartók között találjuk a legszebb faragványokat. Tovább fejlődik a spanyolozás, a hetvenes években a karcolás és sárgítás, a kilencvenes években a domború faragás válik divattá. Az újabb technikák nem szorítják ki a régebbie354