L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Pásztorművészet (S. Kovács Ilona)

ket. Gyakran akár egyetlen faragványt többféle módon díszítenek. Néhány gazdagon dokumentálható faragóegyéniség munkáján megfigyelhető az újabb technikákkal történő sikeres vagy sikertelen ismerkedés, és az a különbség, ami a díszítmény összhatásának megváltozását eredményezi. Az 1850-es évek eredményének folytatásaként a virágmotívumok lesznek a leggyakoribb díszítmények a somogyi faragásokon. A reneszánsz eredetű olaszkorsós motívum számos formaváltozaton megy keresztül, a tartóedény, a virágtő felépítése és a virágformák sokat változnak. (54-55. a-b. ábra) A szívből induló virágtő (3. ábra) hasonlóan kedvelt, alkalmasabb a négyszögletes mező átlójára szerkesztett díszítmény indítására. A virágból, például tulipánból indított virágtövek inkább az oldalmezőkre, széldíszítményekre kerülnek. (27. ábra) Egyre több díszítmény en szerepel a madár, (47. ábra) a páva és a szarvas egy virágtő két oldalához helyezve, (16. ábra) majd a virágágat szájában tartó változatban. (55. a. ábra) Mindegyik motívum a keresztény művészet közvetítésével érkezett a magyar népművészet mintakincsébe. A virág és az állatmotívumok egykor a díszítő szerepük mellett jelképi funkcióval is rendelkeztek. Jelképként való tudatos alkalmazásuk néha tetten érhető, például, ha egy-egy kompozíció fő vagy mellékszereplőiként megjelennek. Például a 49. ábrán látható állótükör formája és díszítményének felépítése és szinte minden egyes motívuma jelképi értelmű. A tükröt Berta János pásztor egy családi esemény alkalmával ajándékozta a taszári plébánosnak Az 1860-as években széles körben elterjednek a dunántúli pásztorművészetet híressé tevő betyárábrázolások a faragók között. A folyamat bizonyára összefügg a híressé vált somogyi betyárbandák ténykedésével. A század végi feliratos betyárábrázolások bizonyítják, hogy a somogyi faragók valóban az 1860-62 között garázdálkodó Patkó testvéreket, az 1867-68-ban ténykedő Juhász Andrást és társait, és a tíz évvel később elfogott Séta Pista bandáját ábrázolják. A nyugat-dunántúli faragványok börtönt járt faragói már korábban elkezdték a betyárábrázolások képrendszerének a kialakítását. A somogyi művészkedő pásztorok keze által válik teljessé a „szerelmes pár" ábrázolásának típus sora, és gazdagodik jelképrendszere. (29. ábra) Gyakori a szintén kétalakos „parolázó betyárok", vagy a „betyárok találkozásaként" is emlegetett jelenet. (18. ábra) A Somogyhoz köthető „vonuló betyárbanda" alapsémát számos variációban feldolgozzák. (56., 68. ábra) Egyre több a sokalakos jelenet. 49. Allótükör. Spanyolozott, stilizált oltár díszítéssel. Felirata: „Berta János éljen 1874". A taszári plébánosnak ajándékba faragta Berta János kanász. RRM 6978. 355