L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Pásztorművészet (S. Kovács Ilona)

36. Faragott bárányjelek. Kanál, kés, csengő, sajtár, ivókobak és hegedű forma. Készültek 1912 körül. RRM 5373. 37. Tóth Mihály faragó szerszámai. Felsosegesd, 1982. Lantos Miklós felvétele. egészülhet egy nagyobb függővel. Az óraláncok mérete változó, a hossza elérheti a 40 centimétert. A készítése nagy szakértelmet igényel, ennek ellenére a XX. század elején a faragók többsége megpróbálkozik vele. Az óralánc faragásával felhalmozódott tapasztalatot a népi iparművésszé lett faragók, csont és szaru ékszerek készítésére használják. Apró faragványok A kusztorának nevezett zsebkés is pásztorfaragvány, formája és szerkezete a zalai kusztorákra emlékeztet. A pengéjének éle íves, a foka egy nagy szögben megtörik. Széles rézgyűrűvel fogatják a fából vagy csontból faragott nyélbe, aminek a formája változatos, spanyolozott, karcolt és faragott virágminták díszítik, amit geometrikus gyűrűk határolnak. A bárány jeleket, vagy szoktatókat a juhászok faragják, mindegyikből két darabot készítenek. Elléskor használják, a kisebbet a bárányra, a nagyobbat az anyjára kötik. A faragványok a pásztori és paraszti szerszámok formáját idézik. (36. ábra) A pásztori felszerelésbe még igen sok apró faragvány beletartozhat, amiket csak kivételes esetben díszítenek. A fakanalat, az apró falapocskákból egymásba fűzött bogrács tartókoszorút és a faragók szerszámkészletét is a célszerűség és nem a művészi érték jellemzi. (37. ábra) Az apró faragványok készítése a pásztor számára a faragó iskolát jelenti. A pásztorélet XIX. századi eszköztárában mint láttuk, vannak olyan edények és szerszámok, elsősorban jószágterelők, melyek már az előző századokban is léteztek. Intenzív, többirányú használatuk formagazdagodással jár együtt. Egyedül a kanászbalta képez kivételt. A makkoltatás visszaszorulása, a betyárvilág megszű348