L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Pásztorművészet (S. Kovács Ilona)

nése és a hatósági tiltás együttes hatására a balaska, fegyverként is funkcionáló fémfejű bottal együtt kikerül a használatból. A századfordulón néhány évtizedig a faragók még készítik a túldíszített változatát, mivel a balaska a népművészet felfedezői számára egy ideig a somogyi kanász- és betyáréletet szimbolizálja. A terelő eszközök külső megjelenése a faragódivatnak megfelelően változik, egyszersmind hordozója olyan díszítőtechnikának és mintának is, ami a faragás reprezentáns tárgy fajtáiról hiányzik. Feltűnő, hogy a marhaszarvból és kobaktökből készült edények, ivópoharak és terelőeszközök csak néhány évtized késéssel, az 1850-60-as években válnak a faragóstílus igazi hordozóivá. A második csoportba azok az eszközök tartoznak, melyeknek használata és készítése átível a századon, ugyanakkor nem kapcsolható kizárólag a pásztorsághoz. A borotvatartók és az ajándék céljára faragott mángorlók különleges szerepet játszanak a pásztorművészetben, mivel rajtuk jelenik meg a XIX. század elején az a sajátos faragó művészet, amiből a XIX. század közepén a betyárábrázolásokban és a spanyolozásban gazdag stílus kivirágzik. A harmadik körbe azok az eszközök tartoznak, amelyek a XIX. század második felében újításként részben úri-polgári hatásra kerülnek a pásztortarisznyába. A tükrös 1840 után gyorsan népszerű lesz, 1840 és 1860 között kialakult formagazdagsága mutatja, hogy a faragók és használóik egyaránt különleges figyelemben részesítik. A gyufatartó és az óralánc átvétele 1880 után a polgári eszköztárból, a századvégi faragókat ért külső hatás következménye. Kevésbé alkalmasak a napi használatra, a faragópásztorok a technikai képzettségük és a faragó tudásuk elismerését kívánják kiváltani velük a pásztortársak között, ugyanakkor alkalmasak a „pásztori'" faragást megjeleníteni a népművészeti árut vásárlók körében. A pásztorművészeti stílus kialakulása (1830-1840) A korai somogyi faragványok, például az 1805-ből származó borotvatok (38. ábra) még valószínűleg nem pásztorfaragás, rozettás díszítménye jól beilleszthető abba a paraszti faragó stílusba, melynek dokumentumai végig fellelhetők a XVIII. századtól a XX. század elejéig a paraszti faragások között, mindenhol az országban. A somogyi pásztorok faragóművészetének első évszámos dokumentumai, a spanyolozott virágokkal díszített borotvatartók és mángorlók az 1830-as évekből származnak. Az 1830-ban faragott mángorló (39. ábra) virágos motívumai és a szívekből in349 38. Borotvatok. Faragott, rozettás. „Rorik Imre írta Bij 1805 dik". Paraszti faragás. Csoknya. NM 95130.