L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Pásztorművészet (S. Kovács Ilona)

Pipaszárak 33. Pipaszárak. a.) Domború virág és bütykös díszítmények. RRM 7123. b.) Spanyolozott virágokkal. Készítette Kálmán István juhász Kopárpusztán, 1930 körül. RRM 9687. A pásztorábrázolásokról leolvasható, hogy kedvelt szórakozás volt a pipázás, mivel a hosszú szárú pipák nélkülözhetetlen tarto­zékai a betyár és pásztorfiguráknak. (1. ábra) A cseréppipákat, küpipát a vásárokon vették. A drágább tajtékpipát megrendelték. A fapipa faragása ideiglenes megoldás lehetett, ezzel szemben maguk faragják a pipaszárakat. (33. ábra) Mogyoróvessző, körte, kecskerágító és meggyfa vékony egyenes hajtása volt az alap­anyag. A pipaszár hosszú, az átlag mérete 30 cm, de némelyik el­éri a 60-70 cm-t, az átmérő csak ujjnyi vastagságú. A szár egye­nes vagy enyhén ívelt. A pipaszár egyik végére csontszopókát, csutorát csavarnak, vagy a kívánt formára faragják. A másik végét vékonyabbra faragják, ezt illesztik a pipába. Sok pipaszárat ékesít spanyolozott, karcolt, vagy domborúan faragott minta. A díszítmény szerkezete a botokéra emlékeztet. Faragott gyűrűk és spirálisan vezetett virágindák díszítik a leg­több darabot. A keskeny felület ellenére előfordul az emberábrá­zolás. A díszítményt a pipa felőli végétől indítják, hogy a szemlé­lő álló motívumot lásson. A karcolt faragványokon olyan pipaforma is látható, amit tár­gyi anyaggal nem tudunk dokumentálni. A hosszú szárú pipákkal szivart szívnak. (59. a. ábra) Hasonló célt szolgál a rövid, némileg hajlított szivarszipka. Hangszerek A „müvészkedo pásztorok" repertoárjába beletartozott a hang­szerkészítés. A bodzafa furulya, furugla, tilinkó faragását és cifrá­zását már a „faragó iskolában" kisbojtár korukban megtanulták. A bot furugla és a hosszú furulya, hosszi furugla, citera, a duda és a kürt számít még pásztori hangszernek. A hangszerek közös jellemzője, hogy a hosszú hengeres felüle­tüket a bothoz és a pipaszárhoz hasonlóan osztják és díszítik. A pásztorfaragványokat díszítő mulatójelenetek gyakori szereplői a furulyán (31. ábra) és a hosszi furuglán játszó pásztorok (19. ábra) és a hegedülő cigányok. A marhaszarvból faragott kürt használatáról kevés adattal ren­delkezünk, a falusi kondások és csordások kürtjellel, vagy ostor­pattogtatással jelezték az állatok reggeli indulását. A díszes kürtök ajándékok vagy emléktárgyak, (34. ábra) mint például a vonuló betyárbandával díszített somogytarnócai kürt, amit a századfor­duló idején egy faragópásztor adott ajándékba gróf Széchenyi Fe­rencnek. (56. ábra) 346

Next

/
Oldalképek
Tartalom