L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Táj, népcsoportok története, művészeti hatások (Knézy Judit)

szabó, takács, kovács, fazekas, cserző, cukrász, ezenkívül felcser, vámos, chirurgus (sebész) is, minden ami egy mezővárosban szükséges. (MOL UC E 156 50:48 és 56) Kaposváron 1748-ban a vargák és cipészek már együtt kaptak céhlevelet a földesúrtól. A céhek alakulása, egyesek kiválása a régebbiből folytatódott a XIX. században, szinte a céhek megszűnésének napjáig. Fontos jelentősége lett az építkezésekkel kapcsolatos iparok céheinek (kőműves, kéményseprő). A legtöbb céh a marcali uradalmi központban és környékén alakult, amely kissé lemaradt az iparosodásban, de Nagyatád, Csurgó és más kisebb céhes központok is ekkor váltak le az anyacéhektől. A céhes tárgyi emlékek között szép számmal találunk művészi értékeket hordozó darabokat. Egyik legrégibb közülük az andocsi vegyes céh behívótáblája, egy szépen megformált fényezett barna szív alakú tárgy 1763-ból. (20. a-b. ábra) A fazekasok remekeinek számítanak a céhkancsók. Egyik legrégibb, (a Nemzeti Múzeumban található) somogyi céhkancsó a karádi takácsoké 1748-ból, az egyik legkésőbbi, de igen szép kivitelű az andocsi vegyescéhé 1840-ből. (19. ábra) A céhládák jelentős része barokkos kiképzésű (21. ábra), a későbbieké klasszicizáló hatású. Különleges ritkaságú a kaposvári fazekas és kályháscéh 1795-ből való barokkos stílusú, festett zászlója. (22. ábra) Céhes iparosok munkái a mezővárosi és községi pecsétek is, ezeken többnyire késő gótikus és reneszánsz ízű motívumokat látunk: szívből kinövő virág, életfa, pelikános-virágos vagy virágot tartó, vagy begyébe csípő madaras, páros madaras kompozíció, karó köré hullámvonalban rajzolt szőlő, cserfa baltás férfival (23-26. ábra), de reálisabb motívumok is, mint az ekevas, kasza, szőlőmetszőkés, borona, kaszáló ember, búzakéve is, amelyek nem jelennek így meg később a népművészetben. Mezővárosok esetében szívesen ábrázoltak a pecsétjeiken rangos épületeket, mint a marcali templomot (6. ábra), az iharosberényi kastélyt. (27. ábra) A céhek alakulásával, az iparosok betelepedésével függ össze a vásártartási privilégiumok egyre kiterjedtebb igénylése a megyében. Eleinte néhány forgalmasabb helyen, főként a legfontosabb uradalmi centrumoknak számító mezővárosokban, majd egyre szélesebb körben. S bár ezek a vásárok leginkább csak helyi igényeket elégítettek ki (BÁCSKAI V.-NAGY L., 1984.), lehetőséget teremtettek a helyi lakosoknak arra, hogy találkozhassanak nemcsak a megyebeli, de más vidékek iparosai, specialistái, háziiparosai által készített árukkal, termékekkel, megismerhessék más vidékek divatját, népművészetét, és ismereteket szerezzenek az ország, a világ dolgairól. Az 1820-as évektől nagyobb számban fennmaradt és kellő részletességű helypénzjegyzékekből érzékel23. Heresznye község pecsétje. 24. Hencse község pecsétje. 25. Hedrehely község pecsétje, 1840. 31