L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Tárgyak kéregből, fatörzsből, vesszőből és más növényi nyersanyagokból (Kerecsényi Edit–Kapitány Orsolya)

ket és pedig igen csinosakat, fáját jól pallérozva és szalmáját különféle színre festve készít és árul. " (CSORBA J., 1857. 70.) A megyében több székkészítő is működött a XIX. század végén, akik vázas szerkezetű székeket faragtak, illetve ófalui (Baranya megye) mintára esztergáltak. A székek ülőlapját saját termelésű rozsszalmával, kukoricacsuhéval vagy náddal fonták be. (34. ábra) A XX. század elején Felsőmocsoládon, Somogy Sámsonban és Kéthelyen is voltak székesek, akik az 1910-es években még tanoncokat is fogadtak. (SML Kéthelyi ipartestület tanonclajstroma 1893-1933.) Ebből a generációból származott a karádi Boti József is, aki néhány évvel ezelőtt még készített szalmafonatos székeket eladásra. A szék vázát bükkfából faragta vonókés segítségével, esztergát nem használt. A vázas szerkesztésű szék készítését édesapjától tanulta Nagycsepelyen (Tolna megye). Székeit a faluban és" a környékben igen kedvelték, de még a Balaton parton is piacot talált. Az 1980-as évek közepén az alsó-segesdi szőlőhegyről került be a SZSZNGY-be egy dikó, melynek fekvő felületét sodrott rozsszalma hurkákból készítették. (35. ábra) Ez a típusú fekvőhely a kora középkorban az uralkodó osztályok bútora volt, de már a török előtti időben elterjedt a köznépnél is. A XIX. századra veszített jelentőségéből, a parasztházakban alkalmi fekvőhellyé vált. (K. CSILLÉRY K:, 1977. 583.) A század végére kiszorult az istállókba és a szőlőbeli építményekbe. A dikót az ügyesebb kezű gazdák maguk is el tudták készíteni, de foglalkoztak vele a bekötött ülésű székek gyártói is. (K. CSILLÉRY K., 1991. 495.) A Rippl-Rónai Múzeum néprajzi gyűjteménye őriz egy pár rozsszalmából font papucsot is, mely Kazsokban készült az 1910-es években. (36. ábra) E lábviselet vidékünkön nem volt jellemző, inkább Szatmárban, ahol gyékényből készítettek hasonlókat. (MORVAY J.,-MOLNÁR M., 1966. 294.) Míg a rozsszalmát spirális technikával hurkába fogva fonták, a búza szalmáját fonatban, és szálanként is megmunkálták. Az aratóbanda tagjai a fonatba fogott szalmából koszorút kötöttek és ezzel járultak a gazda elé az aratás végén. A szálankénti fonás szép példája a Kaposvárhoz közeli Várdán készült két násznagybot is. Az ünnepélyesség fokozása érdekében a szalmafonatot színes papírszalagokkal díszítették fel. (37. ábra) Kisgyalánban Tóth Vendel szalmaszálból címert készített a századfordulón, aminek sajnos már csak a rajzát őrzi a Rippl-Rónai Múzeum néprajzi gyűjteménye. (38. ábra) Szalmafonatot még ma is készítenek (pl. Karádon), a hengeres alakú gabonaszár többágú fonása jellemző, de a szár vágott és lapított felületével is dolgoznak. (39. ábra) 36. Rozsszalmából font papucs. Kazsok. RRM 74.1.18. 37. Szalmaszálból font násznagybotok. Várda. RRM 6782. 38. Szalmaszálból készített címer. Kisgyalán. RRM 12.220. 307