L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Tárgyak kéregből, fatörzsből, vesszőből és más növényi nyersanyagokból (Kerecsényi Edit–Kapitány Orsolya)

39. Szalmafonat. Karádi tájház. 40. Csumaszatyor, „cekker". Virányi Jánosné készítette az 1940-es évek elején. Andocs. MM76.2.1. A gyékény és a kukoricaháncs hasznosítása „A gyékénnyel inkább csak kereskedtek a somogyiak, mintsem feldolgozták volna azt" ...írta Csorba József a XIX. század közepén. Bartó János halászmester 192 2-192 3-ban az Iharosi és Simongáti Főgazdaság halászati jegyzőkönyvébe az alábbiakat jegyezte: „A gyékényt, sásot nagyon sok célra lehet használni. Amennyiben szobák fenekére, folyósokra, úgynevezett padlógyékény, ágyak elejébe, lábtörlők és cekkerek, valamint mészáros szatyrokat és többféle kényesebb kézi munkákat, valamint székek kötésére is használják". (Mesztegnyoi Honismereti Gyűjtemény) A gyékény szövés folyamatos meglétét igazolja a balatonújlaki születésű Leffer Vilmos (1901-1985) földműves tevékenysége is, aki 1931-ben Mesztegnyőre nősült. A gyékényt a mesztegnyoi halastóban szedte, majd otthon megszárította, felhasználásig pedig az istálló padláson tartotta. A gyékényszőnyeg készítéséhez szövőrámát használt, amire sásmadzagot vetett fel, de megrendelésre készített a falubelieknek tojás- és babtartó bucsért is. E kiegészítő kereseti forrás a legutóbbi időkig jelen volt a szegényebb néprétegek körében a Balaton és más vízmelletti településeken. A kukoricaháncs felhasználása újabb keletű, hiszen a növény termesztése csak a XVII. században terjedt el Magyarországon. Ősszel a földekről betakarított kukoricát otthon társas munka alkalmával fosztották. A kukoricacsőről lefejtett levelek egy részét takarmánynak használták, a szebbeket kiválogatták és elrakták lábtörlők, szatyrok és a székek ülőlapjának a befonásához. A vázas szerkezetű székek fonására a kukoricacsuhét már a XIX. században használták, de a lábtörlők és szatyrok készítése csak az első világháború utáni időben terjedt el. (JUHÁSZ A., 1991. 481.) A lábtörlőt szegekkel kivert léckeret segítségével készítik, a szatyor, cekker fonásához pedig többnyire házilagosan készített szögletes farámát használnak. A munka során a szögekhez erősítik a nedvesített, kézzel egymásba sodort felvető szálakat, majd ezek közét ugyancsak sodrott szálakkal töltik ki. Készítését az ügyesebb kezű férfiak és asszonyok tanfolyamok keretében sajátíthatták el. Később már egymástól is megtanulták a fogásokat. A cekkereket és a lábtörlőket, de a székek ülőlapját is szívesen díszítették vízfolyásos, rozmaringos mintával. (40. ábra) Háromfán még ma is készítenek cekkereket, Somogyszobon pedig saját használatra a legutóbbi években is fontak lábtörlőket. Kerecsényi Edit-Kapitány Orsolya 308