L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Hímzések–csipkék régen és ma (Varga Marianna)

rok somogyi bútorral, kerámiával, faragással, szőttessel, hímzéssel berendezve. (VAJICAI A., 1964.) Az új népművészeti háziipari tevékenység az 1940es években terebélyesedett ki, amelyet a II. világháború egy évtizedre megszakított. 1946-ban indult meg ismét a háziipari és a népi díszítőművészeti tárgyak készítésének és alkotásának folyamata. Az Országos Háziipari Tanács 1946ban, a Népművészeti és Háziipari Vállalat, mint jogutódja 1950ben alakult meg. Ez utóbbi, főleg vidéken sok tízezer embernek biztosította szűkös megélhetését. A Népművészeti Intézet (jelenleg Magyar Művelődési Intézet) 1951-ben kezdte meg a népművészeti hagyományok felkutatására és újraalkalmazására vonatkozó sokoldalú tevékenységet. 1958-ban megkezdődött a hímzés, majd a szőttes területén a népművészeti szakkörvezetők országos szakmai képzése. Az öntevékenyen alkotók, és a szövetkezeti dolgozók között a kezdetektől igen szoros baráti, segítőkész kapcsolat alakult ki, hiszen a cél közös volt: a népművészet hagyományainak megőrzése és korszerű továbbfejlesztése. Ennek számos példájával találkoztunk Somogy megyében is. Az elméleti és a népszerűsítési előadások terén sok segítséget nyújtott kezdettől fogva (1951) a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Képzőművészeti Osztálya, majd 1967-től az újonnan megalakult Néprajzi Választmány. 1952 novemberében a Magyar Néprajzi Társaság és a Népművészeti Intézet Győrben megtartott tanácskozása új korszakot nyitott a népi iparművészet kibontakoztatásában. A főreferátumot Kresz Mária tartotta. A tanácskozás határozati javaslatai között első helyen szerepelt, hogy előterjesztést intéznek a kormányhoz, létesítsenek olyan szervezeteket, hozzanak ehhez szükséges rendeleteket, amelyek képesek az alkotó népművészek támogatására. Domanovszky György: A Népi Iparművészet 1953-1973 című kiállítás (Nemzeti Galéria) katalógusának előszavában két lényeges kérdést vetett fel. 1. A múltban kétfajta népművész volt: az alkalomszerűen dolgozó és a hivatásos. A szövetkezeti mozgalmon kívül ez megszűnt és elenyészően maradtak csak olyanok, akik tovább folytatták művészi alkotómunkájukat. 2. A múltban a népművészek és a paraszti kézművesek munkáikat a parasztság számára készítették és a helyi igénynek, ízlésnek megfelelően alakították ki tárgyaikat. A népművészeti hagyományokat őrző vidékek már a századfordulón egyre kisebb szigetekké zsugorodtak és ez szükségessé tette a „nemzeti háziipar" minél szélesebb kibontakozását, hogy a helybeli népművészek megélhetése biztosítva legyen. 1977-ben 72 népművészeti és háziipari szövetkezet működött az országban, eredményes gazdasági közösségként. A Népi 59. Mintakendő keresztszemes hímzéssel. 1889-ben készült, polgári leányiskolái hímzés oktatás keretében. Som. RRM 74.16.1. 287