L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Hímzések–csipkék régen és ma (Varga Marianna)

Iparművészeti Tanács ehhez megadta a szakmai és szükség szerint a gyakorlati segítséget. Jó volt a művészeti vezetőkkel és a népművészet mestereivel, népi iparművészekkel a kapcsolat. A Dél-balatoni Háziipari Szövetkezet (1952-1996) igen nagy szakértelemmel folytatta háziipari és népművészeti tevékenységét. A karádi, törökkoppányi, buzsáki hímzések továbbfejlesztésének gazdag változataival találkozhattunk az általuk készített női blúzokon, férfiingeken, gyermekruhákon, a lakások díszítését szolgáló térítőkön, asztali és fali futókon, díszpárnákon. A szövetkezet egykori elnöke, Együd Árpádné a NIT irányításával a karádi hímzésekről teljes dokumentációt készíttetett. Visszatekintve az elmúlt ötven esztendőben végzett gyűjtőútjaimra, úgy látom, hogy különösen nagy változás ment végbe Somogy megye néprajzi csoportjain belül is. Az 1950-es években még Íratlan törvények szabályozták egy-egy községen belül a viselet, a hímzés fejlődését, változását is. A századforduló óta a legcsekélyebb változás is csak akkor nyerhetett polgárjogot, ha azt a falu közössége elfogadta. A falu és a város közelsége átmenetileg még nem hatott kellőképpen az esztétikai fejlődésre. Megszűnt a paraszti ízlésvilágra kötelező egészséges kontroll, ugyanakkor nem voltak eléggé tájékozottak, hogy felismerjék a városi ízlés falusi megjelenésének buktatóit. A mai egyéni és hivatásos alkotók, tervezők és hímzők kétféle módon őrizhetik meg a népművészet - jelen esetben - a népi hímzés hagyományait; ha elsajátítják vagy újra tanulják saját tájegységük viseletének és háztartási textíliáinak alapanyagát, s az ehhez kapcsolódó sokféle öltéstechnikát, valamint a díszítések elhelyezésének módját. A hímzések újravarrásánál kétféle mód van: a korrekt műtárgy másolás, vagy az újraalkotás. A tájegység hímzéskultúrájának megfelelő kiválasztása és elsajátítása után figyelembe kell venni a változó, mindenkori öltözködés és lakáskultúra követelményeit. Tudjuk, hogy milyen volt a somogyi hímzés a XIX-XX. században és hogyan indult meg az 1900-as években a csipkék készítése. Kérdéses, hogy ebből mit őrzött meg a parasztság a maga használatára és hogyan igyekezett ezt a tudományát közkinccsé tenni. Ebben érzem a tárgyi népművészet és a „nemzeti háziipar" jövőjét és ez visz közelebb ahhoz a jövőbeli célhoz is, hogy a népi iparművészet helyét a magyar iparművészet foglalja el. Varga Marianna 288 60. A Dél-balatoni Háziipari Szövetkezet emblémája (1990-es évek). Tervező: Katona László grafikus.