L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Hímzések–csipkék régen és ma (Varga Marianna)

Domonovszky György 1942-ben írja a Tihanyban 1936-ban megnyílt Népművészeti Ház és az ezzel egy időben Balatonfüre­den megrendezett népművészeti kiállítás ismertetőjében. „...Minden szépet szerető embernek örömet jelentenek a remekbe készült endrédi csipkék, de könyvünk keretein kívül esik... " (DOMA­NOVSZKY GY., 16.) A balatonendrédi csipke 1936-ban a Ber­linben megrendezett háziipari kiállításon „Urkunde" részvételt igazoló és elfogadó oklevelet kapott. Gecsey Lídia 1927-től kez­dett önállóan tervezni és alkotni. A Tihanyi Népművészeti Ház­ban 1936-tól rendszeresen tartott csipke bemutatókat. Az endré­di telepnek mint kiváló csipkekészítőnek, az új tervek bemintázá­sa volt a feladata. 1969-ben rendezték meg Balatonendréden a Művelődési Házban gyűjteményes kiállítását. (52-55. ábra) Élet­művét több elismerő oklevéllel jutalmazták. Az endrédi csipke az 1940-es évektől kezdve kiváló eredményeket ért el a művészi há­ziipar területén. A régebbi csipkék azt mutatják, hogy az 1940-es években több nagyméretű, 100x100 cm-es négyszögletes vagy ke­rek terítő is készült az 50 cm-es párnákon. Ezeket olyan pontosan varrták össze, hogy csak a legkiválóbb szakértők tudták felismer­ni. A csipkeverők közül elsőként Kájel Endrénét említjük, akinek csipkemintáival a Magyar Iparművészet című folyóirat 1943-ban megjelent számaiban is találkozhatunk. 1979-ben Kájel Endréné teljes életművét mutatta be Budapesten a II. kerületi Művelődési Ház, majd ugyanebben az évben megnyílt Szántódpusztán az el­ső kiállítás, amely folyamatában mutatta be, mint művészi házi­ipari tevékenységet az endrédi csipkét. Az 1980-as években a Dél­balatoni Háziipari Szövetkezet támogatásával Kolumbán Gergelyné csipkekészítő vezetésével működött csipkeverő tanfo­lyam az endrédi Kultúrházban. 1998-ban Kiskunhalason megren­dezett I. Csipke Világkiállításon a 82 kiállító között Magyarorszá­got a vert csipke kategóriában Kájel Endréné (Balatonendréd) hó­pehely mintás ovális, és Kájel Sára (tervező), Kájel Endréné (ki­vitelező) négyszögletes térítője képviselte. Úgy érezzük, hogy ez napjainkban méltó elismerése a balatonendrédi csipkének, - mely bízunk benne - hogy a jövendő „nemzeti háziiparnak" is szerves része lesz. 54. Balatonendrédi vert csip­ke. Kerek terítő, érdekes szél­megoldással, mely összhang­ban van a közepével. Balaton­endréd, Kájel Csipkeház. 55. Balatonendrédi vert csip­ke. Pávafarkas mintájú kerek terítő. Balatonendréd, Kájel Csipkeház. Összegzés „...A népművészet iránti érdeklődés hajnalán egyéni munkának látták a népi díszítőművészeti alkotásokat, később a kollektivitás kifejlődésének, művészi megnyilatkozásának tekintették őket..." (PALOTAY G., 1948.) 283

Next

/
Oldalképek
Tartalom