L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Hímzések–csipkék régen és ma (Varga Marianna)

52. Balatonendrédi vert csipke. Egyik legismertebb mintájú kerek terítő. Balatonendréd, Kájel Csipkeház. 53. Balatonendrédi vert csipke, „hópehely" mintával. Balatonendréd, Kájel Csipkeház. szítése. így vándoroltak a minták egyik vidékről a másikra, s bizony napjainkban lehetetlen megállapítani eredetüket. Az 1920-as évektől a Magyarországra jövő tanítónők részére csipkeverő tanfolyamokat szerveztek, így biztosítva későbbi megélhetésüket. Ezek a fiatal tanítónők a későbbiekben Dunántúl sok községében pl. Szóládon, Bálványoson, Lullán, Tabon foglalkoztak az endrédi csipke készíttetésével. Ezeket az endrédi telep látta el mintával, anyaggal. A kész termékeket átvette, majd „endrédi csipke" elnevezéssel került forgalomba a belföldi és a külföldi piacokon. A két világháború között mintegy harmincra tehető már azoknak a csipkekészítő telepeknek a száma, amelyeket Kájel Endre szervezett meg. A szentesi csipke ötlete is Kájel Endre református lelkésztől származik, aki a következőket írta Szentes város vezetőjének, amikor 1932-ben a Csongrád megyei földeket elverte a jég „...nálunk Balatonendréden hasznot hajtó, értékes háziiparrá fejlődött a csipkeverés, ajánlom a sorscsapásokkal sújtott szentesieknek, próbálkozzanak meg vele. " A szentesi múzeum Csallány Gábor igazgató segítésével, Csokonai Vitéz Etelka iparművész, a múzeum régi hímzéseinek tanulmányozása után elkészítette terveit, és elindult 50 fővel a első tanfolyam, s megszületett a „szentesi csipke". 282