L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Hímzések–csipkék régen és ma (Varga Marianna)

asszonyai-lányai a paplak egyik szobájában tanulták meg, majd Gecsey Lídia csipkekészítő házában folytatták az asszonyok-lányok a csipkeverést, amin a későbbiekben már a 11-13 éves lánykák is részt vettek. A két világháború között a csipkézés a téli napszámmal egyenlő jövedelmet biztosított. A teleptől a csipkeverő asszonyok-lányok minden szükséges kelléket megkaptak. A készítőnek csak a verőpárnát és az azt rögzítő ládikát kellet elkészítenie. Megállapított bérért dolgoztak. A jó orsó szálkamentes, könnyen faragható fából - általában hársfa - készült. A henger alakú párna általában 30-35 cm hosszú volt, de a nagyalakú csipkéhez készítettek 50 cm hosszúságút is. A párna stabilitását fokozta a csipkeverő ládika, azért mert a keskenyebb szélein a félkörívesen kimélyített ládika alsó üregében (8-10 cm) volt az olló, a horgolótű, a gombostű, cérna és egy-két orsópár. A vert csipke készítés technikáját Mátray Magdolna: A csipkeverés iskolája című tankönyvében ismerteti. (Bp. 1992., 65-95.) Eleinte végcsipkéket készítettek fehérneműk és hímzések szélére, majd később a gazdasági fellendülés következtében egyre nagyobb igény jelentkezett a vert csipkék iránt, ekkor kezdtek luxuscikknek számító térítőket, függönyöket készíteni. Kájelné Koroknai Zsófia nemcsak tervezett, hanem a kivitelezés színvonalának megtartása felett is szigorúan őrködött. Az Endréden készült csipkék változatosak voltak anyagukban, mintájukban egyaránt. Vékony irlandi 150-180-as fonalból készítették a fehérneműk, lepedőszélek, asztalterítők és függönyök szél és betétrészeit. (51. a-b. ábra) A minták rajzolásánál nem mindig törekedtek a pontosságra, sokszor csak a kontúrokat jelölték, s azon belül a fonal vastagsága szabta meg a kitűzések helyét. A csipkét készítő személy technikai tudása és egyéni ízlése érvényesült, így gyakran egyazon mintarajzról készített csipkék eltérést mutathatnak. (GERVAI M.-HÁBEL G., 1995. 62. 51-52.) Boross Marietta szerint a minták nagy részét a nagyobb budapesti fehérnemű és kelengyekereskedők adták, megjelölve a fonal minőségét és az adott minta mennyiségét. A régebbi csipkék és a róluk szóló leírások arra utalnak, hogy Endréden nagyméretű igényes munkák is készültek. Kolumbán Gergelyné Nagy Piroska 11 éves korában Kájel Endrénétől tanult csipkét verni. Néhány esztendő múlva már ügyes és gyakorlott csipkeverőként az angol uralkodóház részére, fehérneműre való szélcsipkét is készített, mely 5 cm széles 30 cm hosszú volt. 1937-ben Csallóközben, Padányban járt, s ott egy Cina Janka nevű csipkeverőtől kapott két fényképet (szarvasok életfával, pávás terítő). Balatonend-réden azelőtt nem készítettek figurális csipkét, a Felvidéken viszont szokásos volt az állat és emberalakos csipkék ké51. a-b. Balatonendrédi vert csipke. Részlet a métercsipke mintakönyvből. Balatonendréd, Kájel Csipkeház. 281