L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Hímzések–csipkék régen és ma (Varga Marianna)

50. Dísztörülköző 1909-ből. Piros fonallal hímzett. Bonnya. RRM 71.30.22. szekrény) terítővel együtt. (RRM 71.12.3.) A fehér sifonból szabott abrosz mérete 145x135cm, körül keskeny piros gyári mintás szalaggal és fehér horgolással szegélyezett. A belső szegélytől mintegy 10 cm-re keskeny virágsor, sarkaiban virágcsokrok, közöttük l-l gót betű. Közepén virágkoszorú, benne virágcsokor, körülötte felirat „Erinnerung am Seine Liebe Muter Anna Winterwerber 1913 zum Andenken fir Ripljohan". (Emlék Ripl Jánosnak szeretett édesanyjától Winterwerber Annától 1913-ból, hogy őrizze meg emlékezetében.) A terítő piros pamutfonallal lapos és száröltéssel hímzett, a felirat keresztöltéssel készült. Ripl Józsefné 1898 és 1910 között számos hasonló stílusú hímzést készített. A mintákat vagy maga nyomta elő, vagy előnyomáshoz értő tervezőasszonnyal készíttette el, feltehetően a környékbeli kézimunkaüzletek mintáit utánozva. Knézy Judit szerint 1910 után nagyobb folthatásra törekedett: gyári nyomott színes textilek mintakincsét felidéző mintákat utánzó hímzéseket készített, laposöltéses „ausnét" és száröltéses „vorstrube" technikával. A Rippl-Rónai Múzeum gyűjteményében (RRM 71.9.4.) lévő zsebkendő „Handtichel" fehér sifonból való (61x57 cm), piros-kék pamutfonallal, lapos és száröltéssel kivarrott, keskeny növényi ornamentikával díszített. A név piros pamutfonallal keresztöltéssel hímzett „Anna Winterwerber AM 1898". Szálvonásos öltéssel (azsúr) és fehér horgolt csipkével szegélyezett. Úgy véljük, hogy Knézy Judit Gálosfán gyűjtött német hímzései tipikusan jellemzőek a somogyi német keresztszemes hímzés kultúrára, (50. ábra) ezért tartottuk lényegesnek közlését. Balatonendrédi csipke A vert csipke készítésének Balatonendréden nem volt hagyománya. Kájel Endre református lelkész szervezte meg 1908-ban az első csipkeverő tanfolyamot Stöckel Vilma tanítónő irányításával. A balatonendrédi vert csipke történetét, a készítés technikáját, a jellemző motívumokat, a csipkeverő tanfolyamok dunántúli és országos elterjedéséről, a belföldi és külföldi értékesítés módjáról leírásunkban Boross Marietta: A balatonendrédi csipke története című tanulmányát (Szántódi Füzetek III. 1981. 28. p.), valamint Gervai Mária-Hábel Gabriella: Csipketörténeti érdekességek című könyvéből (Bp. 1988.) a Balatonendrédi csipke fotókkal és rajzokkal illusztrált fejezetét vettük figyelembe. A balatonendrédi vert csipke készítés megindítását az Iparművészeti Múzeum szakmai tanácsokkal és mintaanyagokkal jelentősen segítette. A csipkézést az alapítás évében a falu református 280