L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Hímzések–csipkék régen és ma (Varga Marianna)

verés. A XIX. század végén egy-két lelkes iparfelügyelő megpróbálta megmenti a magyar vert csipkét és kiharcolták, hogy 1884ben Sóváron tanműhelyt létesítsen az állam. 1887-ben mint állami csipkeverő iskola Körmöcbányára került és ott működött 1920-ig. Az iskolában készült csipkék a régi népi vert csipke alapján készültek. A magyar csipkét valószínűleg a nemesi udvarházak kézimunka műhelyeiben is készítették, de előfordulhatott például a somogyi parasztasszonyok között, hogy maguk verték a csipkét. Ez az alapháló vászonkötéses mintájú milánói - flandriai típus - a magyar csipke őse és mintái egyaránt megtalálhatók még a XX. század elején is Gömör-, Hont-, Sáros- és Pozsony megyékben. A Felvidékről a gyolcsot, csipkét, hímzéseket áruló szlovák parasztárusok hordták a Dunántúlra, Alföldre, Erdélybe. A halottas lepedőre alkalmazott mintacsíkok is a felvidéki hímző műhelyekből, a házaló kereskedelem (csipkeárusok, gyolcsosok) révén terjedtek el már a XVIII. században országszerte. „... A felvidéki bányavárosokban készült, úgynevezett „tót csipke" kedvelt volt lepedőbetétnek és lepedő szélére. A legkorábbról fennmaradt ilyen csipke lepedőbetétes, parasztházbeli díszlepedők a XVIII. századból valók. Sok helyütt, így Somogyban, Tolnában is maguk verte csipkét is alkalmaztak lepedőbetét céljából... " (K. CSILLÉRY K., 1980. 111-143.) Az ismert vagdalásos technikával kivarrott kakasos mintájú lepedővégek mellett érdekes az a szemfedélszegély (RRM 61.4.8.), melyet Takáts Gyula vett a textilgyűjtemény részére. A feltehetően recés technikával készült csipkés lenvászon sárga-piros-zöld beszövésekkel díszített. Mérete: h: 144 cm, sz: 125 cm. A leírókarton feljegyzései szerint 1830-1850 között készülhetett. A vánkosfenéknek nevezett párnavégek közül érdekes a Patról való. (18. ábra) Keresztöltéses technikával készült, piros pamutfonallal varrott, növényi ornamentikájú. A gyári gyolcsból készült párnavégek közül a lyukasztásos, lyukhímzéssel varrottak érdekes formákat mutatnak. Az egyik nagy körformára emlékeztet, a másikon a háromsorosan ismétlődő csillagsorokat sűrűn egymás mellé varrták. Karád, Kötcse, Törökkoppány fehérhímzései az 1920-as évekig maradtak fenn. A férfiingeket - Törökkoppányban a női ingeket is - a paraszt stílusok kategóriájába soroljuk. A másik Buzsák és vidéke, ahol a régies fehérhímzés mellett megjelent a színes hímzés is, és így ment ki a gyakorlatból. 263 18. Párnavég. Kendervászon, piros pamutfonallal, keresztöltéses technikával hímzett, a XIX. század első feléből. Pat. RRM 2294.