L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Hímzések–csipkék régen és ma (Varga Marianna)

17. Halottas lepedővég. Vagdalásos, sárga-piros-zöld hímzőfonallal hímzett, szálszámolásos-laposöítéssel, a XIX száelső feléből. Nemesdéd. RRM2269. dővéget gyűjtött a Rippl-Rónai Múzeum részére. Ezek közül különös figyelmet érdemelnek a következők: Gölle (RRM 1276.), piros pamutfonallal varrott tóthímzésű a felsorész, az alsó szálvonyásos. A gyékényesi (RRM 472.) recetechnikával készült, halványsárga selyemfonallal, szálszámolásos technikával, ismétlődő tulipán mintával, két sorban kivarrott, széles vert csipkével szegélyezett. A leírókarton szerint az 1840-es években készült a csákányi (RRM 1974.) és a nemesdédi (RRM 2269.) lepedővég. (17. ábra) A vagdalásos technikai megoldás és a kakasos minta igen hasonlít Mihalik Gyula (MALONYAY D., 1912.) 143. oldalon közölt 276. sz. képéhez, amelyet piros-zöld-sárga selyemfonallal hímeztek és széles vert csipkével szegélyeztek. A mai napig kérdéses, hogy egyáltalában milyen arányban készültek ezek a lepedővégek Somogyban, és melyeket vásárolták felvidéki árusoktól? Az eddigi kutatások szerint a legrégebbi darabokat feltehetően a XVII. században készítették halotti lepedőnek és nem tartoztak a mindennapi élet ágyruhái közé. (DOMANOVSZKY GY, 1981. I. 152-153.) Tudjuk, hogy paraszti használatra napjainkban már nem készülnek ezek a vászonhímzések, s emlékeik mintegy 350-400 esztendőre követhetők vissza. A fehér szálvonásos-vagdalás, laposöltéses munkák közül feltehetően az első évszámos magyar darab 1677-ből való. Palotay Gertrúd Selmecbányáról 1560-ból, Körmöcbányáról 1676-ból közöl vert csipkére vonatkozó adatokat. (PALOTAY G., 1947.) Eperjestől 3 km-re fekvő három bányászfaluban: Tótsóváron, Németsóváron és Bányasóváron úgy tudjuk, már a XVII. században is virágzott a csipke262