L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Hímzések–csipkék régen és ma (Varga Marianna)

ték a halott alá, hogy a lepedő díszítése a tetem lába alatt lógott le, s a lepedő is a gyász pompáját szolgálta..." (MALONYAY D., 1912. 125-143.) A halottas lepedőket a katolikusok és a reformátusok egyaránt használták. A reformátusok a lepedőt is eltemették a halottal, de a katolikusok „meghagyták nemzedékről-nemzedékre". Temetés után forró lúgban kimosták és úgy őrizték tovább. (16. ábra) „...egy zalaapáti asszony öreganyja szerint a régiek Bisztricából hozták..." A horvátországi Bisztrica búcsújáró hely volt, ahova máshonnan is zarándokoltak a környékről. A legrégebbi hímzésféleségek közül a XVIII. századból már fennmaradtak szálvonásos, vagdalásos és recetechnikával készült hímzések. A XIX. század első felében feltehetően már Somogyban is árulták a kereskedők a felvidéki hímzett lepedővégeket és csipkéket. Kialakult az a szokás is, hogy emlékbe hazavitték a vásárokon vett mívesen kidolgozott hímzéseket, csipkéket. A Malonyay Dezső szerkesztette Magyar Népművészet IV. kötetében Mihalik Gyula néhány nagyon szépen kivitelezett, hímzett halotti lepedővég fényképfelvételét mutatja be Hedrehely, Varjaskér, Csököly, Udvarhely községekből. A kakasos mintájú csökölyi lepedővégek közül az egyik vagdalásos, szálszámolásos technikával többszínű selyemfonallal varrott, a másik alapja recemunka. (MALONYAI D., 1912. 141-143.) Napjainkban a legrégebbi stílusú somogyi vagdalásos és recetechnikával készült lepedővégeket a Néprajzi Múzeum, a RipplRónai Múzeum és a Thúry György Múzeum textilgyűjteménye őrzi. Gönczi Ferenc 1924-1926 között még számos halottas lepe261 16. Vert csipkével szegélyezett, recealapon szálszámolásoslaposöltéssel hímzett lepedővég a XIX. század első feléből. Nemespátró. RRM 490.