L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

Hímzések–csipkék régen és ma (Varga Marianna)

14. Menyecskekonty neccelt technikájú „konttyal". Csököly. NM 133.174. kendővel (piros alapon törökös mintájú karton) borították be. Alatta a kontyot előbb háromszög alakú keményített gyolcskendővel hátra kötötték. Az 1910-es évek végén a megkötött kendőből alakult ki a konty. Formája lapos négyszög alakú hasáb - az úgynevezett kéregfőkötők egyik változata -, amely kemény alapra kartonpapírból készült. Háromszög alakú gyolcs kendővel vonták be, s a homlok feletti részen 6 cm széles gépi hímzéssel szegélyezték. Erre került a kívánt formára megtűzött átlóban hajtott kendő. A fehér szegély a harminc évet betöltött asszonyoknál már keskenyebb, az 50-60 éven felüli asszonyt pedig megszólták, ha a slingelés kilátszott a konty a alól. Törökkoppányban az asszonyok a kendőt hátul tarkón kötötték meg, két szárnyát pedig kétfelőlpillésen. A kendő alatt - a homlok fölött - még fejcsipke is volt. Kezdetben a keskeny fehér gyári slingelés széle kilátszott, későbbiekben a hímzett csík szélesebb lett, melybe színes szalagot fűztek. (HOFER T., 1954. 299-300.) Attalán az 1950-es években a menyecskék még az ünnepi gyöngyös főkötőt viselték, amely selyem vagy mintás brokát anyagból készült. Általában varróasszonnyokkal készíttették, akik a színes hosszúkás és gömbölyű üveggyöngyökből igen változatos virágmintákkal díszítették az ünneplő főkötőt. Templomozáskor gyári selyem vagy brokát kendőt kötöttek a gyöngyös főkötő fölé. (RAFFAYA., 1954.279.) Hímzéssel, csipkével díszített lepedovégek a XVIII-XIX. századból 15. Recemunkával készített, beszövéses díszítésű főkötő a XIX. század második feléből. Csököly. NM 129.876. A XIX. században a legrégebbi stílusú hímzések közül Dunántúlon és ezen belül Somogyban is megőrizték azokat a halottas lepedőket, amelyek szüleiktől, nagy szüleiktől maradtak rájuk. Ezeket tartják a legrégebbi hímzéseknek. A lepedő anyaga finom len vagy pamutfonalból szőtt házivászon volt, fehér fonallal vagdalásos vagy recetechnikával, szálszámolásos laposhímzéssel kivarrva, széles vert csipkével szegélyezve. A legkedveltebb minták: a kakasos, a kelyhes vagy poharas és a tulipános. Somogyban az 1900-as években ha a régi hímzésekről érdeklődtek a gyűjtők, akkor elsősorban mindenütt a halottas lepedő jutott az asszonyok eszébe. Egy-egy háznál több halottas lepedőt őriztek, amely feltehetően a XVIII. századból a régi öregekről maradt rájuk. A szekrényben, illetve a láda fenekén féltve őrizték, családról-családra szállt. Nem adták el, s ha már nem volt, akkor a rokonoktól vagy szomszédoktól kérték kölcsön a családtag halálakor, „...hidegágyon úgy terítetlen