L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001
A paraszti viselet változásai a XVIII–XX. században (Knézy Judit)
Kubinyi András megállapítása szerint a parasztok gyakran viseltek olyan anyagú és színű ruhát, mint a szegényebb köznemesek és a városi polgárok, mert a ruhaviseletet nem szabályozták úgy, mint a XVII- XVIII. századtól kezdve. (1984. 223-226.) A késő középkorban a helyi készítésű vászon és bőr ruhadarabok, a magas színvonalú magyar fémművesség termékei (ékszerek, gombok, kapcsok) mellett a módosabb parasztok posztó, szövet ruházata részben importból származhatott. A fémművesség színvonaláról a párták maradványai is árulkodnak. Bárdos Edith kaposvári ásatása alapján a hajadonok bőrből, illetve szövetből való homlokpántra dolgozott pártáit díszítésük szerint három típusba sorolta: a legkorábbi ezek közül a veretes bronzlemezekkel kirakott, későbbi a spirállal (ezüst, bronz) díszített gyöngyös, legkésőbbi a gyöngyös -flitteres párta. (1. b. ábra) Egyik XV századi párta bőrpántja alatt levél maradványok jelezték, hogy a párta alá még zöld szűzkoszorút is fontak a halott lány homlokára. Ebben az évszázadban gazdagabbakká váltak a sírleletek mindkét nem esetében: ezt jelzik a gyűrűfélék, többféle karperec, ólom ruhadíszek, zománcozott és más övdíszek, sokféle ruhakapocs. A női hajviselet változását jelzi a kontyra vagy fátyolra, vagy tekerodző kendőre való tűfélék széles választéka, azaz: ólomgömb fejű, bronz, üveggyöngyös, nagy gömbös aranyozott, ezüst, (3. ábra) és filigrán munkájú. E tűfélék mutatják, hogy a befont hajat már kontyba tűzték fel. (BÁRDOS E., 1987. 3-32.) XX. századi nyomai pl. Csokonyavisontán is előfordultak fátyoltűként olcsóbb üveggyöngyös kivitelben. (RRM 64. 208. 1-2.) A házivászon felsőruházattól a sokszínű parasztviseletekig A XVIII. század folyamán e területen a mezőgazdasági népesség ruházatához, háztartásához szükséges textilek alapanyaga házi szövésű kender- vagy lenvászon. A török hódítás utáni nehéz újrakezdés, a feudalizmus újbóli megerősödése következtében a viseletben elszegényedés jelei mutatkoztak a késő középkorhoz képest a volt hódoltsági területeken. Ez a házivászon alsó- és felső ruházat általánosságát jelenti, amelyhez kevés más, kézművesek által készített alapanyagokból való ruhadarabok és kiegészítők járultak. A len termelésével és feldolgozásával leginkább BelsőSomogy déli felének népe, a Nagyberek horvát falvai és néhány kuriális falu asszonyai foglalkoztak a kendermunka mellett. A megye többi területén (Külső-Somogy, Kapos-mente, Zselic) elsősorban kendervásznat készítettek. (SZOLNOKY L., 1972. 20209 3. Ezüst és aranyozott bronz hajtűk, rezgőtűk a kaposvári 6l-es út ásatásából. XV. század. Sótonyi Mária rajza.