L. Kapitány Orsolya: Somogy megye népmüvészete, 2001

A paraszti viselet változásai a XVIII–XX. században (Knézy Judit)

4. a. Süveges, rövid bőgatyás, dolmányos férfiviselet Hobol község 1768-as pecsétjén. 4. b. Süveges földműves kétökrös fogattal, faboronával Hatvan (Somogyhatvan) község 173l-es pecsétjén. 215.) Nyugat-Somogy falvaiban (Belső-Somogy déli fele, a Nagyberek és északnyugat Zselic néhány községe) - alakult ki és maradt fenn legtovább a paraszti szövés, másutt takácsokra hárult ez a munka az 1950-es évekig. A testet közvetlenül fedő alsó és felső ruhadarabok együttese: nőknél az ingümüg, imög, szoknya.péntöl, péntel vagy bikla. Dél-Somogyban a bikla a felső vászonszoknyát, a péntöl az alsószoknyát jelentette, másutt a legfelső alsószoknya neve kisbikla (Kadarkút), az alatta lévőké péntöl volt. (KERÉKGYÁRTÓ A, 1980. 70.) Észak-Somogyban apéntel, péntö a vászon felsőszoknya neve, alsóké ritkábban bikla, inkább alsópéntö. (JANKÓ J., 1902. 229.) Az inget és a vászonszoknyát „fejér ruhának " emlegették, írták. Egy lopási per szerint 1761-ben a rablott „asszony fölingeket" Somogyvár határában odvas körtefába rejtették el. (MOL 623. IV 3. Opp. Marcali L 220 es.) A kifejezés felső inget jelent. Köznemes asszonyok vagyonleltáraiban ebben az időben rendszeresen „félingek" szerepeltek és egyúttal „asszonyi hosszú ümögök" is pl. Niklán, Nagyszakácsiban 1762-6 3-ban. (SML IV 1. y. Inventaria) A mernyei ispán feleségének 1796-ban 9 dhfélümögje maradt fenn, ebből kettő már gyolcsból (gyári pamut) készült. A mernyei hajdú halálakor első feleségének hozományaként 12 db hosszúinget jegyeztek fel. (SML IX. 603. Mernyei urad. Orphanalia) A Drávamentén Csorba József írta le a nők hosszúingét, mely elől nyitott a mellkas aljáig, „galanddal" volt csak összekötve, kifogásolta, hogy a nagy hasíték miatt „duzzadt emlőjüket... alig takarva" viselik ezt a ruhadarabot. További soraiból úgy tűnik, hogy a hosszúing alsó része ekkor még felsőszoknyaként szolgált, amelyet hátul sok ráncba szedtek és színes vagy festetlen kötényt tettek elé. (1857. 91.) A Sió, Sárvíz mentén a vászon felsőszoknya rövid, épp térd alá ért. A hagyományőrzőbb dél-somogyi területeken hosszabb, legalább a lábszárközepet verte. Vitali J. B. arról is megemlékezett, hogy a dél-somogyiak ünnepen és hétköznap is tisztán vászonban járnak. (1828. 83.) Valószínű a fiatal férfiak gatyája a XVIII. században rövidebb volt, mint később, alig ért térden alul. Ezt mutatja 1768-ból Hobol községi pecsétjén (4. a. ábra) egy süveges, dolmányos, bőgatyás kaszás férfi is. (BEZEREDY GY, 1996. 105.) Egy 1850-ben Mesztegnyőn készített grafikán fején kosárral, vállán kapával menetelő asszonyon épp bokája fölé érő alsószoknya látható, kötényét és felső pendelyét elölről feltűrte. (5. ábra) Hétköznapi öltözékben van, mezítláb, inge bő ujjú, felette szűk mellény. A belső-somogyi falvakban a vászon felsőszoknyáknak biedermeier, illetve klasszicista hatásra feljebb került a derékszegő pántja a csípő vonalánál. így volt még 1860-ban is: 210